10. fejezet - Váratlanok

Sajnálom, hogy kicsit késtem, de nem voltam igazán net közelben és a rész végét sem volt meg teljesen és összecsapni meg nem akartam! Remélem tetszeni fog és bocsi a függővég miatt, így kicsit izgibb a következő fejezetet megpróbálom a következő hétvégére hozni, de nem ígérek semmit.

Váratlanok

Reggel iszonyatos hányingerre keltem fel épp hogy kiértem a mosdóig. Nah szép összeszedtem valami nyavalyát így szilveszter előtt. Visszamentem szerelmemhez, aki még az igazak álmát aludta. Apró csókokkal ébrezgettem, hisz két óra múlva indul a gépünk Londonba.

- Had aludjak még, fáradt vagyok.

- Nem lehet, ma megy a gépünk Londonba.

- Még 10 percet kérek.

- Jó, de csak 10 perc.

- Köszönöm.

- Szívesen.

Gyors leszaladtam, hogy készítsek valami reggeli félét. Egy könnyed omlettet csináltam és felvittem szerelmemnek, hogy ágyban tudjunk reggelizni. Amint felértem megláttam plüssmacim álmos fejét.

- Jó reggelt álomszuszék. Hoztam egy kis reggelit.

- Nem kellett volna kicsim épp indulni akartam lefele, de ha már voltál ilyen tünemény, hogy felhozd, akkor elfogadom.

Gyors reggeli után elköszöntünk a szüleimtől és a reptér felé vettük az irányt.

A gép indulásáig volt még fél óránk, így vettünk pár szendvicset a reptéri büfében, hogy az úton legyen mit enni, mivel nem szeretem a gépen felszolgált ételeket. Gyorsan eltelt a fél óra így a kapuhoz indultunk, nem is tartott sokáig mire beszálltunk. A gép felszállását követően nem sokkal el is aludtam. Jobban szeretem végig aludni a repülő utat, így legalább nem idegeskedem végig. A leszállás előtt nem sokkal felébredtem. Amint leszállt a gép a csomagjainkért mentünk és az én drága kiskutyámért, akit szerencsére el tudtunk hozni. Gyors összeszedtünk mindent és elindultunk egy hotelba.

*Szilveszter napja*

- Szívem ideje lenne készülődni, nem akarom megváratni Vivit tudod milyen ideges arra, ha valaki késik.

- Nyugi cica, nem fogunk elkésni 2 perc és készen vagyok, nem vagyok nő, hogy még sminkeljem is magam.

- Mintha rajtam 2 kiló smink lenne, tud meg már lassan 10 perce készen vagyok.

- Ne haragudj nem úgy értettem. – Jött ki a fürdő szobából és békítőleg megcsókolt.

- Tudom, de most már ideje lenne elindulni.

- Értettem asszonyom. – Vágta magát haptákba ezen csak kuncogtam egy jót.

Vivi aztán kitett magáért volt itt minden, mint ahogy minden szilveszterkor. Nem is csodálkoztam, hisz 4 évig így szilvesztereztünk. A jó öreg üvegezés nem maradhatott el. Elég durva feladatok voltak. Robnak striptízelnie kellett, nekem Kellan hasáról kellett tejszínhabot lenyalnom úgy, hogy a nadrágjától a szájáig onnan meg egy epret kellett kivennem. Eléggé feloldódtak a gátlásaink, így szabadon engedtük a fantáziánkat. Éjfélkor jött a koccintás és az újévi fogadalmak. Hajnali 3 körül mindenki kidőlt. Kellanel elvonszoltuk magunkat a legközelebbi vendégszobába, és úgy ahogy voltunk bedőltünk az ágyba. Reggel iszonyatos fejfájásra és hányingerre keltem fel. Ennyit arról, hogy nem leszek másnapos. Finom illatok csapták meg az orrom és ezzel egy időben szerelmem is felébredt. Kimentünk a konyhába, ahol Vivi már nagyban tevékenykedet. Kezünkbe nyomott egy pohár narancslét és egy szem aszpirint. Mit ne mondjak életmentő volt. Kellan és Jackson húzták Vivi fejét, amiért kaptak is, mivel nekik kellett mosogatni. Reggeli után segítettünk összepakolni utána indultunk vissza a hotelba. Úgy terveztük, hogy egy jó ideig Londonban maradunk, hisz nekem itt volt munkám, Kellan meg éppen szabin volt.

*Pár héttel később*

Egyre többet voltam rosszul és kezdet gyanús lenni. Egyik nap, ahogy jöttem vissza a szállodába megálltam egy patika előtt és vettem egy terhességi tesztet. Bár tudtam, hogy úgy is negatív lesz, mivel nekem nem lehet gyerekem. Jó mélyre raktam a táskámba nem akartam, hogy Kellan megtalálja, és hiú ábrándokba kergesse magát. Tudom nagyon jól, hogy szeretne, már gyereket látom, ahogy a kisgyerekekre néz, ugyanaz a csillogás van a szemében, mint az enyémben, de én ezt nem tudom megadni neki. Szomorúan ültem be a kocsiba és hajtottam egészen a hotelig. Felmentem a szobába és Besszel találtam magam szembe, aki már nagyon szeretet volna sétálni. Gyorsan megkerestem a nyakörvét és a pórázát, és elindultunk sétálni egyet. A friss levegő kiszelőztette a fejemet, így kicsit józanabbul gondolkodtam. Mi van, ha még is terhes vagyok, hogyan mondom el Kellanek. A karrierem is most van a csúcspontján, de kit érdekel, ha lehet egy kisbabám, akit szerethetek, ölelhetek. Ezekre a gondolatokra könny szökött a szemembe. Legbelül reménykedtem, hogy a test pozitív lesz. Meg álltunk egy parkban Besszt szabadon engedtem had rohangálja ki magát, addig én leültem egy padra. Annyi minden járt a fejembe, kész káosz. Reméltem, hogy mikor hazaérek Kellan még nincs a szállodában pedig mindig ott van. Biztos közbejött valami és el kellett szaladnia. Sokáig gondolkodtam, míg nem Bessz visszaszaladt hozzám és fáradtan nézett rám. Úgy látszik ideje elindulni. Szépen lassan visszasétáltunk a hotelban, a recepciós régi ismerőseként köszöntött. Beszálltam a liftben és megnyomtam az ötös gombot. Amint beértem a szóbába Kellant kerestem, de sehol nem találtam. Ideje felhívni. Első hívásra nem vette fel. Kezdtem ideges lenni, hogy valami baja van, de szerencsére második hívásra felvette.

- Igen – szólt bele fáradtan és zihált hangon.

- Szia Kellan Rita vagyok, csak szeretném tudni merre vagy és hogy mikor érsz haza? Maradjak ébren vagy nem kell?

- Semmi szükség rá nyugodtan aludj, majd megyek, amint tudok.

- Hol vagy? Olyan fura a hangod.

- Fotózáson vagyok és szaladtam hogy elérjem a telefont, sürgős munka ma reggel hívott az ügynököm csak nem tudtam neked szólni, mert sietnem kellett. – Kellan drágám gyere már. - hallottam egy ismeretlen női hangot a háttérben.

- Ez meg ki volt?

- Csak a fotós, mindig így beszél mindenkivel kezd az idegeimre menni, de most mennem kell, ha nem fej nélkül akarok hazamenni. Vigyázz magadra. Jóéjt.

- Te is szeretlek. – De választ már nem hallottam, mert kinyomta.

Elég fura egy telefonbeszélgetés volt. Mintha ideges lett volna, vagy én nem is tudom. Nagyon rosszul éreztem magam ettől a beszélgetéstől mit, ha valamit titkolt volna vagy csak kezdek paranoiás lenni. De mi van, ha még is…Nem bele se akarok gondolni, így is a sírás határán vagyok. Jobb lesz, ha csinálok valami kaját, mert már nagyon éhes vagy. Gyorsan összedobtam egy egyszerű mascarpone-s sonkás tésztát. Míg a tészta kifőtt apró kockákra vágtam a sonkát és megcsináltam a szószt. Összekevertem minden alapanyagot, míg vártam, hogy egy kicsit kihűljön csináltam pudingot. Hirtelen annyira megkívántam az édességet, hogy már fájt a hasam, hogy nem kapja meg amit akar. Erről jut eszembe még meg kell csinálnom a terhességi tesztet is. Megvacsoráztam utána elvonultam a fürdőszobába a tesztel együtt. Rápisiltem a tesztre, ráraktam a mosdókagylóra és le-föl sétáltam. 5 percet kellett várni, de csak egy perc telt el. Na jó addig fürdök egyet. Megengedtem a kádba a vizet, különböző fürdősókat raktam bele, hogy jól ellazuljak. Belehuppantam a jó meleg vízbe és próbáltam ellazulni. Nagyokat pislogva nekitámasztottam a fejem a kád peremére és elnyomott az álom. Elég furcsát álmodtam álmodtam.

Egy csodálatos parkban ültünk Kellannel és két kislányt figyeltünk boldogan. Ikrek voltak és együtt hintáztak, nevetgéltek és futkároztak. Az egyik kislány odafutott hozzám és panaszosan megszólalt.

- Anya Emma nem adja oda a labdámat.

- Lili kicsim szépen kérted vissza, vagy megint úgy ahogy szoktad?

- Szépen kértem most.

- Emma kislányom – szólt Kellan a másik kicsi lánynak.

- Igen apa.

- Add vissza Lilinek a labdáját itt a tied, mind a kettő egyforma, hogy ne vesszetek rajta össze.

- Rendben van apu, de mehetünk vissza játszani?

- Persze menjetek csak, de semmi veszekedés.

- Okééés – kiabáltak vissza kórusba.

Mosolyogva öleltük egymást át Kellannel, de hirtelen eltűnt csak a két kicsi lány játszott vidáman a parkban. Egy levelet írtam, amibe a lányok fejlődéséről írok. A végén pedig az állt, hogy „Kedves Kellan a lányaidat nem tiltottam el tőled, de amit velem tettél azt nem tudom megbocsájtani. A lányoknak szükségük van egy apára is, kérlek, gyere el a szülinapjukra. UI.: Ne okozz a lányoknak is fájdalmat.”

Hirtelen ébredtem fel. Elég jól elaludtam, mert a víz már kihűlt. Gyorsan megtörölköztem, felvettem egy fürdőköpenyt és szép lassan a mosdóhoz sétáltam. Felemeltem a tesztet és megnéztem az eredményt, ami nem mást mutatott mint…

Kérés

Kérlek titeket, hogy kommenteljetek, mert így tudni fogom, hogy milyen a történetem és hogy kell-e valamit változtatni! Igaz a mostani fejezet nem valami jó de a következő izgalmas lesz! Remélem olvasni fogjátok!

9.fejezet - Változás

Változás

A lánykérés után 1000 Wattos mosoly ült ki az arcomra. Segítettem anyának elpakolni, míg a fiúk beszélgettek.

- Kicsim mikor voltál utoljára kontrolon? – kérdezte anya egy jó hosszú csönd után.

- Anya muszáj, éppen most tudod nagyon jól, hogy nem szeretem ezt a témát.

- Tudom kicsim csak nagyon féltelek.

- Anya az isten szerelmére nem vagyok, már gyerek 22 éves vagyok, tudok magamra vigyázni. – nem tudom miért, de angolul kezdem el kiabálni. – 15 éve annak, hogy volt a műtétem volt időm hozzászokni a gondolathoz, hogy örökre ezzel kell élnem nagyon nem szeretem, ha valaki felhozza ezt a témát. Tudod nagyon jól, hogy ilyenkor eszembe jut az, hogy 5% az esély arra, hogy terhes legyek. De te felhozod pont karácsony napján ezt az egészet még csoda, hogy Kellan nem kérdezett rá miért van a hasamon az a nagy heg, mert nem akarok róla még beszélni. Tud meg februárra kaptam időpontot Szegedre, hogy elmenjek és még ide is jövök a hátammal, hogy azt is megnézzék. – A dühkitörésem után sírva rogytam össze a konyha közepén.Kellan odasietett hozzám felemelt és felvitt a szobámba. Szorosan hozzábújtam soha nem akartam elengedni. Nem tudom meddig ringatott a karjában, de már csak arra eszméltem fel, hogy nyugodtan veszem a levegőt és nem sírok.

- Édesem jól vagy már? – kérdezte aggodalommal teli hangon.

- Igen szívem csak kicsit kiborított anyum aggodalma, még mindig úgy viselkedik velem, mint egy 7 éves kislánnyal, aki nem tud magára vigyázni.

- Tudod nagyon jól, hogy azért csinálja, mert szeret és félt.

- Igen tudom, de akkor is. Sajnálom, hogy így kellett megtudnod ezeket a dolgokat, tudom el kellett volna mondanom hamarabb is, de nem volt bátorságom hozzá.

- Semmi baj cica amúgy is meg akartam volna már kérdezni miért van rajtad egy heg.

- Kérlek, beszéljünk másról nem akarok szomorú lenni.

- Rendben édes. Mi legyen ennek a szőrmóknak a neve?

- Hát nem is tudom. Talán… Várj fiú vagy lány kutya?

- Lány.

- Hát akkor… Bessz az annyira szép kutya név.

- Ahogy akarod akkor Bessz lesz.

A nap további részét a szobámba töltöttük Bessz társaságába, aki egy idő után elaludt a hasamon. Annyira aranyos volt nem volt szívem felkelni pedig már nagyon éhes voltam, amin kicsit meg is lepődtem, mert nem rég ettem egy kiadósat.

- Kellan hoznál fel nekem valami kaját lehetőleg édes legyen, nagyon éhes vagyok és nem akarom Besszt felkelteni azzal, hogy arrébb rakom.

- Persze kincsem neked bármit.

Nemsokára rá megjelent egy tálcával a kezében, ami roskadásig volt palacsintával, nutellával, csoki öntettel, tejszínhabbal és eperrel. Mindegyikből raktam a palacsintára és elkezdtem falatozni vagy már az ötödiknél járhattam, amikor hirtelen rosszul lettem és nem törődve Besszel a fürdőbe rohantam, hogy kiadjam a megevett palacsintákat. Miután végeztem gyorsan fogat mostam és visszabattyogtam a szobámba. Kellan aggodva nézet rám én meg csak legyintettem egyet, hogy semmi komoly. Gyors befészkeltem magam az ágyba és intettem Kellannek hogy ő is feküdjön ide. Amint befeküdt az ágyba én szorosan hozzábújtam és pillanatok alatt álomba merültem.

A napok egyhangúan teltek. Anyától bocsánatot kértem a viselkedésemért. Szilveszter előtt pár nappal visszautaztunk Londonba, mert a szilvesztert Vivinél töltjük. Nagyon várom már hisz amióta ismerjük egymást minden szilvesztert együtt töltöttünk. Egy nappal az indulás előtt már nem bírtam magammal. Le föl járkáltam a szobába, míg nem úgy döntöttem, hogy az unalmamat vásárlással töltöm el.

Már vagy egy órája járkáltam a közeli bevásárló központban, amikor a hajfestékek mellett mentem el. Mindig is szőke hajam volt és már kezdtem egy kicsit unni, így hát elhatároztam ideje változni. Körülnéztem a festékek között és megakadt a szeme a csokoládébarna festéken, rögtön megfogtam és a kosárba tettem. A pénztár felé vettem az irányt, hogy minél hamarabb hazaérjek és befessem a hajam. Nem szerettem fodrásszal festeni a hajam, mert kész vagyon. Igaz van elég pénzem, de amit meg tudok csinálni egyedül azt, megcsinálom.

Hamar hazaértem. Nem volt otthon senki csak Bessz. Annyira aranyos kutya meg tudnám zabálni. Felszaladtam a fürdőbe és már kezdtem is hozzá a festésnek. Fél óráig kellett rajta hagynom a festéket a hajamon miután lemostam eléggé meglepődtem magamon. Nagyon furcsa volt, de tetszet és nagyon jól is állt.

Pár óra múlva hallottam, hogy valaki becsukta a bejárati ajtót és az emelet felé veszi az irányt. Perceken belül Kellan lépet be az ajtón és amint meglátott a szemei kitágultak.

- Mi van, édes már fel sem ismersz? – kuncogtam közben.

- Hát… te csodálatos vagy, de miért festetted be a hajad nekem szőkén is tetszettél.

- Nagyon untam már szőke lenni.

Nem mondott semmit csak szenvedélyesen megcsókolt és elindult az ágy felé. Nekem sem kellett kétszer mondani azonnal követtem. Ahogy elérte az ágyat megbotlott és ráesett engem magával húzva. Átadtuk magunkat az érzelmeknek. Szenvedélyes csókok közepette megszabadítottuk egymást a ruháktól és apró csókokkal kényeztettük egymást. A vágy teljes erővel söpört végig a testemen. Egy határozott mozdulattal fölé kerekedtem, hogy végre testünk eggyé váljon. Amint testünk eggyé vált egyenletesen kezdtem el mozogni rajta. Lassú tempómat megelégelve a hátamra fordított és gyorsabb iramba kezdett. Kéjes nyögések hagyták el ajkainkat. A gyönyör közeledtével a nyögések már-már sikolyok voltak. Egyszerre értük el a gyönyör kapuját, ami egyszerűen csodás volt. Pihegve feküdtünk egymás mellett és elvesztünk egymás tekintetében. Már vagy fél órája feküdtünk így mikor eszembe jutott, hogy készülődni kellene, hisz holnap reggel indul a gépünk Londonba.

Gyors magamra kaptam a ruháimat és elkezdtem bepakolni a bőröndökbe. Kellan is összepakolta a cuccait így már csak anyáéktól kell elköszönni és már indulhatunk is. Mire végeztünk már este volt így gyors lezuhanyoztunk, vacsoráztunk és mentünk aludni. Hamar elnyomott az álom.

The End!

Sajnálom, de befejezem az írást! Semmi visszajelzést nem kapok, hogy jó-e vagy rossz így nem hiszem, hogy a többi részt fel fogom rakni. Fent van már több mint egy hete az új rész és semmi. Pedig a számláló szerint egyre többen nézik az oldalt, de kritikák nélkül nehéz írni kell a visszajelzés. Így is magam alatt vagyok két és féléves kapcsolatomnak lett vége és ezzel sajnos teljesen kikészültem. A tanulás is alig megy. Most aki ezt olvassa azt fogja mondani, hogy ebből a fájdalomból merítsek erőt a továbbiakhoz, de sajnos nem tudok, nem akarom negatív irányba elvinni a történetet és az lenne belőle ha most elkezdeném folytatni. Sajnálom még egyszer de nekem ez nem megy jelen pillanatban.

8. fejezet - Karácsony

(Rita szemszöge)

Mikor kiértünk a reptérről rögtön a szüleimet kerestem. Meg is láttam apumat, amint az autómnak támaszkodik. Igen az én autóm, mivel nem vittem ki magammal. Egy gyönyörű szép ezüst Volvo C30-as. Elengedtem szerelmem kezét és rohantam apumhoz. Nagyon szeretem és hiányzott, hogy átöleljen, mindig hozzá bújtam, ha valami gondom volt. Szorosan hozzábújtam és addig öleltem, míg szerelmem ide nem ért. Szerencsére szüleim is megtanultak angolul, mondva, hogy lehet, összeszedek egy külföldi fiút és legalább nem kell fordítanom.

- Szia, apa. Szeretném bemutatni a barátomat Kellan Lutz-t. – Mondtam magyarul. – Annyira hiányoztál nekem. – Öleltem meg újra.

- Üdvözlöm, Robert vagyok Rita édesapja. – Mutatkozott be apum angolul és kezet nyújtott szerelmem felé.

- Jó napot, Kellan Lutz vagyok. – Fogadta el a kéznyújtást.

- Ideje indulni Törpi anyád már tükön ül annyira izgatott. – Fordult hozzám apa.

- Jó ötlet már alig várom, hogy újra lássam anyát.

Beszálltunk a kocsiba még épp időben, mert a fotósok épp akkor jöttek ki a reptérről. Szerencsére nem vettek minket észre, így nem tudtak követni. Az út nagy részét csendben töltöttük. Pécs felé tartottunk, mivel a szüleim egy évvel ezelőtt odaköltöztek. Szekszárdnál járhattunk, mikor már nem bírtam tovább és szenvedélyesen megcsókoltam Kellant, aki nem volt rest és ugyan így visszacsókolt. Már egy jó ideje csak egymás száját kényeztettük, amikor torokköszörülést hallottunk.

- Fiatalok ezt nem itt kellene. Tartogassátok addigra, míg haza érünk. – monda apa zavartan.

- Sajnálom apu, nem fordul elő többet. – Mondtam én is zavartan.

Az út további részében kihúzódtam egészen az ajtóig. Alig bírtam tartoztatni magam, de nem akartam apát kínos helyzetbe hozni, mert még 22 évesen is az ő pici lánya vagyok. Fél órán belül megérkeztünk Pécs határához. Nagyon szép volt karácsony előtt. Minden kivilágítva a Mecsek gyönyörű dombjain a házak csak úgy virítottak.

- Ez gyönyörű. – Monda szerelmem, ahogy elmélyülten nézet ki az ablakon.

- Tudom. Ezért szeretem ezt a várost.

Megérkeztünk. Anyum kitett magáért a ház csak úgy ragyogott. Kiugrottam az autóból és rohantam befelé. Nem bírtam tovább már nagyon hiányzik.

- Anya. Anya. – Kiabáltam amint beértem. – Anya itthon vagyok, megjöttünk.

- Kislányom, végre itthon vagy. Annyira hiányoztál. Csináltam nektek finom betyárt két féle krumplival, mert nem tudtam, hogy a barátod szereti-e a csípőset. De kivirultál te lány, tényleg boldog vagy.

- Jaj anya köszönöm szépen nem kellett volna ennyit fáradnod tudom mennyit kell vele pepecselni.

- Nem számít drágám szívesen csináltam, mivel az egyetlen lányom hazajött, ha már a bátyád nem képes hazalátogatni.

- Tényleg mikor beszéltél vele utoljára?

- Tegnap és mondta, hogy idén sajnos nem tud hazajönni sok munkát kapott és a felesége is lassan szülni fog.

- Ez nagyszerű végre nagynéni leszek.

Tovább beszélgettünk, míg a fiúk bepakoltak, amint ezzel készen voltak bemutattam szerelmemet.

- Anya ő itt a barátom Kellan Lutz.

- Örvendek asszonyom Kellan Lutz vagyok és örülök, hogy megismerhettem.

- Kérlek, tegezz, nem vagyok én olyan öreg. Emma vagyok. Gyertek enni, mert a végén még kihűl minden.

Leültünk az asztalhoz és egyszer csak farkas éhes lettem. Tudom, hogy modortalan vagyok, de nem hagytam, hogy Kellan szedjen előbb. Úgy ettem, mint aki már egy hete nem evett.

Rég végeztem mire a többiek is kész voltak.

- Anya van valami desszert ennék egy kis édességet? – kérdeztem.

- Persze csináltam palacsintát. Mit kérsz hozzá?

- Hát nem is tudom lekvárt meg nutellát.

- Egyszerre egy palacsintába? – kérdezte anyum zavartan.

- Igen egy palacsintába.

- Kicsim te nem vagy terhes? – kérdezte magyarul – mert hát olyan kívánós vagy és egy csomót ettél meg ki is vagy virulva.

- Én? Dehogy anya ne butáskodj, nem lehetek terhes. Egy hete volt meg.

- Jó csak kérdeztem, mert nálam is ez volt mikor veled voltam terhes.

Miután megettük a vacsorát elmentünk Kellannel várost nézni. Este csodaszép a város. Voltunk a Király utcába megnéztünk mindent. Elmentünk még a Széchenyi térre, a Szerelmesek Lakatjaihoz és még sok más látnivalót megmutattam neki.

- Édesem mesélnél nekem az egyetemista éveidről? – kérdezte kedvesem félve.

- Persze, hogy mesélek, de csak nagyvonalakban, mert nagyon hosszú lenne. Kezdem az elején. Vivivel ideköltöztünk egy albérletbe, ahol az egyik rokona is lakot Zoli ő csinált mindent a lakásba. Sok buliba jártunk, így néha kihagytunk pár órát és csak otthon henyéltünk. Nagyon élveztem ezt a négy évet, hiányzik is, hogy Vivivel minden nap együtt legyek és végig beszéljük az egész napot. Az első két év zökkenő mentes volt, minden vizsgán átmentünk. Akkor a szerelmi életem is jó volt. Márkkal boldogok voltunk, de jött a megcsalás. Teljesen kifordultam magamból, ha Vivi nincs ott, akkor már nem élnék. Sokszor gondoltam arra, hogy véget vetek az életemnek. Soha nem éreztem magam ennyire ramatyul magam. Nem akartam semmit az életemtől csak a fájdalmat elmulasztani, amit akkor éreztem. A tanulásba temetkeztem bele alig jártam bulizni, jó, ha havonta egyszer elmentem, de akkor is csak ültem és néztem ki a fejemből. Harmad év végén Vivi megelégelte a zombi élet mondómat és egyik nap elkezdett velem kiabálni, hogy még is mit csinálok, és hogy ez nem mehet, így tovább vissza akarja kapni a barátnőjét, aki folyton mosolyog, és benne van minden hülyeségbe. Akkor jöttem rá, hogy ez nem mehet tovább. Nagy nehezen kimásztam ebből az állapotból és onnantól kezdve boldog voltam megint. De mikor veled találkoztam éreztem, hogy megváltozik az életem. Ennyire boldog még soha nem voltam, mint most. Belehalnék, ha elveszítenélek. – ezzel be is fejeztem a mesélést, már a sírás határán voltam, mikor szorosan átölelt és vigasztalt.

- Semmi baj kicsim. El tudom képzelni milyen nehéz volt neked és ígérem, nem hagylak el soha, csak is akkor, ha te kérsz meg rá.

- Köszönöm.

Elindultunk hazafele. Sokan megnéztek minket, vagyis csak Kellant. Kezdtem kicsit pipa lenni. A sok kis csinibaba itt riszálta magát neki, miközben én a kezét fogtam, de ezeknek a pinky minky pláza cicáknak semmi sem szent. Gyorsítottam a lépteimen és szerencsére Kellan értette, hogy miért sietek ennyire. Mikor hazaértünk a szüleim már minden ajándékot a fa alá tettek.

- Sziasztok, fiatalok. Gyertek, nyissuk ki az ajándékokat. – Jött oda mosolyogva anya.

- Megyünk.

Az ajándékozás elég hamar megvolt. Anyától és apától kaptam egy Remington hajvasalót, és egy kétszemélyes utat Párizsba. Nagyon örültem neki, nem győztem hálálkodni. Kellan kapott egy ezüstórát, ami nagyon szép volt. A szüleimet egy wellness hétvégére fizettem be. Nagyon örültek neki. Kellannek odaadtam a medált, hát mit ne mondjak, eléggé tetszet neki. Már csak az maradt hátra, hogy tőle is megkapjam az ajándékot. Felállt és kiment a konyhába. Nem értettem, hogy miért megy ki, de mikor visszajött egy lyukas doboz volt a kezében. Lerakta elém én meg gyorsan kibontottam. Egy gyönyörű kis Golden retriever volt a dobozban. Piros masni volt a nyakában és azon egy fekete köves gyűrű. Nagy szemekkel néztem fel szerelmemre, aki csak úgy vigyorgott, mint a tejbe tök. Letérdelt elém és kimondta azt a mondatot, amit már 18 éves korom óta hallani akarok.

- Rita Jons hozzám jössz feleségül? – Csak néztem őt tátott szájjal, amin úgy látszik jól mulatott. Megráztam a fejem és válaszoltam neki.

- Igen. Igen. Igen. – Nyakába ugrottam és vagy még tízszer elmondtam, hogy igen. A szüleim odajöttek és gratuláltak nekünk. Alig vártam, hogy felhívjam Vivit.

Ruhák

7. fejezet - A haza út

Szeretnélek megkérni titeket, hogy kommenteljetek a fejezetekhez, mert így nem tudom, hogy jók-e vagy sem és hogy min kellene változtatnom. Eddig egyetlen egy kritikát kaptam és köszönöm! Tudom ritkán írok, de valahogy semmi időm nincs írni. 10 kommentet szeretnék legalább látni ennél a fejezetnél, mert van elvileg 4 rendszeres olvasom és gondolom sokan is nézik legalább is a számlálóból ez jön le és ha nem lesz meg a 10 komment akkor befejezem a történet írást vagy legalább is nem tetszek fel új részeket!

A haza út

Egy hónap után visszajöttem Olaszországba elintézni egy-két dolgot a haza úttal kapcsolatosan, ugyan is karácsonyra visszamegyek Kellan-nel a szüleimhez. Nagyon várom már, hogy haza menjek. Egy kicsit ideges is vagyok, mert van valami furcsa előérzetem, ami nem hagy nyugodni és általában az ilyes fajta megérzéseim mindig bejönnek. Míg ezen gondolkodtam bepakoltam a bőröndömbe az utazáshoz szükséges dolgok. Nem csomagoltam sok mindent, mert Magyarországon maradt a legtöbb cuccom. Kikészítettem egy fekete magas sarkú csizmát, fehér mintás felsőt és egy farmer miniszoknyát, amibe majd a reptérre megyek. Kellannel majd csak a reptéren fogok találkozni. Gyorsan még elszaladtam Kellannek ajándékot venni, mert még nem találtam meg az igazit. Már majdnem feladtam mikor egy ékszerbolt mellett mentem el és megláttam egy gyönyörű medált, ami egy yin-yangot ábrázol. Ez kell nekem gondoltam magamba.

- Jó napot Kisasszony miben segíthetek? – kérdezte az eladó. Egy alacsony zömök ősz hajú idős férfi volt.

- Jó napot, igen azt a medált szeretném a kirakatban. – mutattam a gyönyörű medálra.

- Pont ez az utolsó darab belőle. Szerencséje van kisasszony nagyon kapós volt. – Közben kivette a kirakatból és belerakta egy kis dobozkába majd a pénztárhoz ment. – Parancsoljon.

- Köszönöm szépen. – odaadtam a pénzt. Nem mondom, hogy olcsó volt, de drága sem pont megfelelő volt az ára. – Viszlát, további szép napot.

- Viszlát, magának is.

Kimentem a boltból és azonnal hazamentem, mert másfél órám volt a gépig. Gyorsan felkaptam a bőröndömet és szaladtam is a kocsimhoz. Szép nyugodt tempóval mentem a reptérre. Leparkoltam a parkolóba. Gyors kivettem a csomagtartóból a cuccomat és megindultam, hogy bechekkoljak. Amint végeztem ezzel két erős kéz ölelte át a derekamat. Megfordultam és a világ legszebb szempárjával találom magam szembe.

- Szia, cica rég láttalak már azt hittem soha nem jön el az a perc. – amint ezt kimondta az ajkaimra tapadt. Nehezen tudtam visszafogni magam, hogy ott helyben le ne teperjem. – Hiányoztál édes.

- Szia. Te is hiányoztál nekem, de szerencsére most egy darabig együtt lehetünk. Remélem a szüleimnek is tetszeni fogsz, bár már nagylány vagyok tudok ésszerűen választani.

- Ez igaz egy ilyen jó pasit, mint én ez jó választás egyet értek. – Mondta nevetve.

- Az ego befigyel, de én így szeretlek, ahogy vagy.

- Én is így szeretlek, ahogy vagy.

Újra megcsókolt, de ez egy gyengéd csók volt. Belebújtam az ölelésébe és szorosan hozzábújtam és csak élveztem, hogy vele lehetek. Sokáig még így álltunk aztán elmentünk vettünk szendvicseket.

„ A Magyarországra tartó gépbe megkezdődött a beszállás.”

- Gyere, édes induljunk. – Fogta meg a kezem és elindultunk a kapuhoz.
Felszálltunk a gépre és elfoglaltuk a helyünket. Becsatoltam magam, mert éreztem, hogy perceken belül elalszom. Így is történt és csak a leszállás előtt ébredtem fel.

(Kellan szemszöge)

Már reggel izgatottan keltem fel, mert ma végre láthatom a szerelmemet. Már lassan egy hónapja nem láttam a forgatás miatt és nagyon hiányzik. Az ajándéka már meg van csak a kivitelezéssel akad majd egy kis gond, de ezt is meg fogom oldani és ekkor eszembe jutott, hogy felhívom Vivit ő úgy is tudja, hogy Magyarországon, hogyan lehet beszerezni. Miután beszéltem vele kiindultam a reptérre Olaszország felé. Az út unalmas volt, de megérte. Leszálltam és még másfél óra volt az indulásig, addig bechekkoltam és leültem a váróba várni szerelmemet. Már fél órája ültem mikor megláttam, amint gyorsan bechekkol. A háta mögé mentem és megöleltem.

- Szia, cica rég láttalak már azt hittem soha nem jön el az a perc. – amint ezt kimondtam az ajkaira tapadtam. Nehezen tudtam visszafogni magam, hogy ott helyben le ne teperjem. – Hiányoztál édes.

- Szia. Te is hiányoztál nekem, de szerencsére most egy darabig együtt lehetünk. Remélem a szüleimnek is tetszeni fogsz, bár már nagylány vagyok, tudok ésszerűen választani.

- Ez igaz egy ilyen jó pasit, mint én ez jó választás egyet értek. – Mondtam nevetve.

- Az ego befigyel, de én így szeretlek, ahogy vagy.

- Én is így szeretlek, ahogy vagy.

Vettünk szendvicseke megettük és már mehettünk is fel a gépre. Ahogy Rita leült bekapcsolta az övét láttam rajta, hogy fáradt így nem is kérdeztem semmiről, had aludjon. Percek alatt el is aludt. Én is kicsit elszundítottam, de még jóval leszállás előtt felkeltem. Szerelmem még mindig édesen aludt. Óvatosan egy puszit nyomtam a homlokára ő meg hozzám bújt. Leszállás előtt felkeltettem, hogy ne az utolsó pillanatban keljen fel.

- Édesem, kelj fel tíz perc és leszállunk. – mondtam és megcsókoltam.

- De… én… fáradt… vagyok. – nyöszörögte. – Aludni akarok még.

- Muszáj felkelned, nem vihetlek a kezembe, bár jó lenne.

- Jó okés mindjárt felkelek.

Kinyitotta a szemét és kicsit rendbe szedte magát, pedig így is szép volt. Amint leszálltunk a gépről rögtön a csomagjain felé vettük az irányt.