5. fejezet - Nélküle

(Rita szemszöge)

Egy ideig még álltam a nappaliba, de úgy döntöttem, hogy elmegyek lezuhanyozni utána meg csinálok magamnak valami vacsorát. Egy óra alatt végeztem mindennel. Beültem a TV elé és egy filmet kezdtem nézni, aminek nem tudom mi volt a címe, de elég bugyuta film volt, de legalább az idő telt és csak arra lettem figyelmes, hogy csörög a telefonom.

- Igen – Vettem fel a telefont.

- Szia, szívem, megérkeztem, annyira, de annyira hiányzol. El sem tudom mondani milyen rossz nélküled. – hallottam meg szerelmem hangját.

- Jaj de jó hallani a hangod végre. Nekem is nagyon hiányzol, üres az egész ház nélküled.

- Nekem is a tiedet. De mennem kell, mert fáradt vagyok nagyon és holnap korán kell kelne, de hívni foglak még. Szeretlek, szívem remélem, minél hamarabb láthatlak. Vigyázz magadra jó éjt. – mondta szomorúan.

- Te is vigyázz magadra, jó éjt szeretlek.

Miután letettem a telefont elindultam a hálóba. Befészkeltem magam az ágyba, de sokáig nem jött álom a szemembe. Nagy nehezen valamikor hajnalba elaludtam. Reggel nehézkesen felébredtem, lezuhanyoztam, megreggeliztem és elindultam be a céghez. Bementem az irodámba és folytattam a házunk körül a terveket. Nagyon jól esett azon gondolkodni, hogy a házunk. Két órán keresztül finomítottam a terveken, mikor valaki kopogott az ajtómon.

- Gyere csak be! – szóltam ki az idegennek.

- Szia, Rita. – Hallottam meg egy ismerős hangot. Mikor felnéztem a tervekből leesett az állam, Márk volt az egy csokor vörös rózsával, aminek a teteje narancssárga volt, a kedvenc virágom.

- Te…mit… keresel…itt? – kérdeztem tőle meglepetten.

- Gondoltam hozok neked virágot azért, mert csak úgy beállítottam hozzád annak ellenére, hogy megkértél és ez most erre a találkozóra is szól.

- Köszönöm, de nem kellett volna a virág. Emlékeztél, hogy ez a kedvencem?

- Igen emlékeztem és remélem, örülsz neki.

- Persze, hogy örülök neki. Gyere, ülj le és mond el, hogy miért jöttél, még mert látom rajtad, hogy még valami más is van a dologban.

- Hát az az igazság, hogy azt szeretném, hogy legyünk barátok, ha már több közöttünk nem lehet. – mondta őszintén.

- Ez igaz csak is barátság semmi több, mert nagyon szeretem Kellant és nem akarom elveszíteni, mert abba belehalnék.

- Persze megértem és tiszteletben fogom tartani.

- Köszönöm szépen, de ha nem baj, akkor most menned kellene, nagyon sok a munkám és nem akarok kicsúszni a határidőből. – mondtam neki, kicsit gondterhelten, bár a határidővel nem volt baj, mert akkor leszek kész, amikor akarom, de egy kicsit egyedül akartam lenni.

- Oké akkor majd még beszélünk és örülök, hogy ezt tisztáztuk. Szia

- Én is. Szia.

Miután elment írtam szívemnek egy sms-t.

„ Szia, életem. Remélem nem rosszkor írok csak már hiányzol, meg gondoltam szólok, hogy a tervek nagyon szépen haladnak és, ha minden igaz akkor holnap már el is kezdik az átalakítást. Amúgy az előbb járt bent nálam Márk és bocsánatot kért, azért ahogy viselkedett. Remélem minden rendben veled és jól halad a forgatás. Vigyázz magadra szeretlek.”

Miután elküldtem fogtam a kész terveket és átvittem a főnökömnek, hogy jóváhagyja. Útközben sok mindenen járt az eszem például azon, hogy Kellan biztos, hogy szeret, és talál nálam jobbat vagy már vissza se fog jönni. Próbáltam nem a negatív dolgokon gondolkodni, de sikertelen volt. Időközben megérkeztem Ian irodájához bekopogtam és egy „Szabad” után bementem.

- Szia, hoztam a terveket Kellan Lutz házával kapcsolatosan csak jóvá kell hagynod. – Mondtam neki és szerelmem nevét egy kicsit meg is nyomtam.

- Szia, gyere és mutasd meg. – odavittem hozzá és egy hosszas nézegetés után megszólalt – Rita ez egyszerűen csodálatos el sem tudom mondani, hogy mennyire tetszik. Úgy gondolom, hogy ideje téged előléptetni és ez azzal jár, hogy Londonba kell majd utaznod egy kis időre, de majd csak egy hónap múlva miután befejeztük a párod házát. – Annyira meglepődtem, hogy tátva maradt a szám és honnan tudja, hogy Kellannel együtt vagyunk?

- Elnézést Ian, de honnan tudod, hogy Kellannel együtt vagyunk? – adtam hangot a kíváncsiságomnak.

- Hát nézek Tv-t és ott is közzétették, meg újságot is néha látok nők kezeiben és a címlapokon szerepeltetek egy ideig.

- Értem, hát csak ennyit akartam és köszönöm a bizalmadat.

- Szívesen ez csak természetes, te vagy az egyik legjobb itt köztünk.

Kimentem az irodából és fülig ért a szám. Végig zökkenőmentesen telt a napom, de mikor hazaértem egyből rossz kedvem lett, mivel tudatosult bennem, hogy szerelmem nincs velem és nem tud velem együtt örülni. Mindig mikor valami fontos dolog sikerült felkapott és a levegőben pörgetett, annyira örült a sikereimnek. Szomorúan odamentem a hűtőhöz és körbenéztem, hogy mit is tudok csinálni magamnak. Volt benne minden féle, de úgy döntöttem, hogy egy kis salátát csinálok. Megettem, elmosogattam, kitakarítottam a házat, elmentem zuhanyozni és utána befeküdtem az ágyba. Nem kellett sok és csörgött a telefonom. Megnéztem, hogy ki hív és amint megláttam, majd kiugrottam a bőrömből.

- Szia, édes. Mi van veled? Hogy megy a forgatás? – kérdeztem tőle izgatottan.

- Szia, cica. Nagyon hiányzol és a forgatás is nagyon jól halad. De mesélj te, hogy haladsz?

- Nagyon jól a főnök fejet hajtott a tervekre és egy hónap múlva már minden készen lesz, de sajnos nem élvezhetem a házat, mert a főnök előléptetett és ezért Londonba kell majd utaznom. - mondtam egy kicsit szomorkásan

- De ez nagyszerű, legalább lesz valamivel foglalkoznod.

- Ez igaz, de annyira hiányzol, aludni is alig tudok. Minden percben te jársz az eszemben.

- Nyugi kicsim nekem is minden perc egy öröké valóság nélküled. Remélem minél hamarabb kapok egy kis szabadságot, mert nem tudom még meddig bírom ki nélküled.

- Lehet beszélek a főnökömmel, hogy még mielőtt Londonba megyek elmegyek hozzád.

- Az nagyon jó lenne cica.

- Akkor ezt meg is beszéltük, de most már mennem kell, mert holnap korán kelek. Szia, édes légy jó és szép álmokat. – köszöntem el tőle.

- Szia, szívem neked is szép álmokat vigyázz magadra.

Ezzel le is tettem a telefont. Nem voltam még álmos, de aludnom csak kellett, hogy ne egy élőholtként menjek be a céghez. Ez így ment három héten keresztül mígnem történt valami.

4. fejezet - Búcsú

Búcsú

(Egy héttel később)

Éppen csomagoltunk össze, mikor valaki csöngetett.

- Szívem te vársz valakit? – kérdeztem Kellan-től, mert én nem vártam senkit.

- Nem, én ugyan senkit sem várok.

- Hát akkor megnézem, ki keres.

Mikor kinyitottam az ajtót, akkor azt hittem ott esek össze a döbbenettől. Márk volt az.

- Hát te meg mit keresel itt nem meg mondtam, hogy ne keres többet, és hogy tűnj el az életemből örökre?! –már épp rá akartam csapni az ajtót, de megállított.

- Rita, kérlek hallgass meg. Szeretlek és mindig is szeretni foglak.

- Most azonnal fejezd be, akkor gondoltál volna rá, amikor azzal a nővel voltál, nem pedig most, amikor végre boldog vagyok egy olyan valakivel, aki tényleg szeret és nem csalna meg.

- Te találtál valaki mást?

- Igen képzeld és most is itt van, mert összeköltöztünk.

- Nah és ki az a szerencsés, aki összeköltözik veled? – kérdezte és a „veled”-et erősen meg is nyomta, mintha egy kibírhatatlan személy lennék.

- Ha gondolod, idehívom. - ő csak bólintott egyet – Szívem ide jönnél, egy pillanatra valaki látni szeretne. – Kiabáltam be egy sunyi mosollyal az arcomon, amit Márki is észrevett, és kíváncsi szemekkel nézett, hogy mire is készülök.

- Jövök, már Cica mindjárt ott vagyok. – hallottam Kellan hangját a nappaliból. – Mondjad, kicsim ki akar látni? - Mikor kiért mellém egy puszit nyomott az arcomra és átölelte a derekamat.

- Ő itt Márk a volt barátom és csak azért jött, hogy elmondja azt, hogy sajnálja, amit történ és vissza akar kapni. Igaz? – fordultam az említetthez, aki félve nézet szerelmemre.

- Öhm… igen… azért jöttem, de nem tudtam, hogy már van valakije, így úgy gondolom ideje lelépnem és sajnálom, hogy zavartam. – mondta zavartan.

- Semmi baj, de tartsd magad ahhoz, amit mondtam, mert gondolom, nem szeretnél kék zölden hazamenni. – miután ezt kimondtam felnéztem szerelmemre, aki épp ekkor nézet le rám.

- Persze, persze megígérem. Sziasztok. – gyors köszönéssel eliszkolt amilyen gyorsan csak tudott.

Nevetve csuktam be az ajtót és mentem vissza a nappaliba. Nagyon felvidított ez az egész, így jobb kedvel csomagoltam össze szerelmem dolgait. Még elmentünk egy étterembe vacsorázni, mert csak holnap reggel megy a gépe Vancouver-be. Egész este beszélgettünk.

- Nem akarom, hogy elmenj veled minden olyan jó és végre boldog vagyok. – mondtam szomorúan és a könnyeimmel küszködve.

- Tudom én is így érzek, és nem akarok elmenni, de muszáj, mert a többieket nem hagyhatom cserbe.

- Tudom, tudom, csak még is olyan magányos leszek nélküled, de ígérem, amint kapok egy kis szabadságot repülök utánad.

- Én is amint tudok, jövök vissza hozzád.

Megöleltem és a fülébe súgtam, hogy „szeretlek”. Mire ő szenvedélyesen megcsókolt. Ebben a pillanatban nem érdekelt, hogy hol vagyok, és ki látja, csak is az érdekelt, hogy boldog vagyok végre. Miután befejeztük a csókunkat Kellan kifizette a számlát és elmentünk sétálni, minden egyes percet kihasználtunk, hogy együtt legyünk. Egy órát sétáltunk az utcákon közben a város szépségében kezdtünk gyönyörködni. Mikor már fáztam elindultunk hozzám. Felmentünk, gyors elmentem zuhanyozni. Muszáj volt egy kicsit egyedül lennem, mert már nem bírtam tartani magam előtte. Nagyon szomorú voltam, hogy el kell utaznia, de tudtam, hogy nem tehet sajnos mást. Szívesen mentem volna vele, de azzal kockáztattam volna az állásomat és tudtam, hogy még egy ilyen lehetőségem nem lesz. Már vagy fél órája a zuhany alatt álok, így ideje kikászálódnom. Rendbe szedtem magam, de nem tudtam kimenni, így leültem egy székre, ami nem tudom mit keresett bent, de nem is ez a lényeg. Nem tudom meddig bámulhattam kifelé, de egyszer csak egy gyönyörű kék szempárt láttam meg, amibe féltés, aggódás és szerelem vegyült. Megöleltem és elkezdtem zokogni nem is tudtam parancsolni a könnyeimnek csak úgy folytak végig az arcomon.

- Csss, kicsim semmi baj itt vagyok. Mond el mi bánt. – hallottam meg a világ legszebb hangját.

- Az… hogy… elmész… és… egyedül… maradok. – akadozva, de elmondtam, hogy mi bánt, bár csak jobban elkezdtem sírni. Szorosabban bújtam hozzá és elvesztem az ölelésébe.

- Nyugi nem lesz semmi baj, amint tudok, jövök vissza és olyan lesz, mintha el sem mentem volna. – mondta megnyugtatás képen és meg is tette a hatását.

Felkapott és kivitt a fürdőből egyenesen be a hálóba, leült az ágyra engem meg az ölébe vett. Megcsókoltam és ebben a csókban minden benne volt szerelem, szomorúság, vágy, féltés. Visszacsókolt és éreztem, hogy nem akarja megszakítani ezt a csókot, de muszáj volt neki, mert levegőt is kell, hogy vegyünk. Az éjszaka hátralévő részét az ágyban töltöttük minden percet kiélvezve. Hajnal tájt elaludtunk és fél ötkor a telefon ébresztőjére keltünk. Ekkor tudatosult bennem, hogy csak két órám van még hátra. Gyorsan elkészültünk mindennel, felkaptuk a bőröndöket és indultunk is ki a reptérhez. Még egy óra maradt a gép felszállásáig, de így is csak fél órát lehetett velem mivel fél órával az indulás előtt be kellett szállni a repülőbe. Ebben a fél órában ezerszer elmondtam neki, hogy mennyire szeretem és nagyon fog hiányozni. A hangosbemondó felszólította az utasokat, hogy szálljanak fel a gépre, így egy hosszú ölelés és egy csók után elengedtem, pedig nagyon nehéz volt megtenni. Amint eltűnt előlem már is sírni kezdtem. Elővettem a mobilomat és írtam egy sms-t neki.

„ Szia, kicsim már most hiányzol pedig még nincs két perce, hogy elmentél. Szeretlek”
Nem sokkal később kaptam is az sms-re a választ.

„ Nekem is nagyon hiányzol és remélem minél hamarabb vége lesz a forgatásnak, hogy újra a karomba tarthassalak. Hívlak, ha odaértem. Szeretlek.”

Újra elkezdtem sírni és csak sírtam az emberek már bolondnak néztek, hogy mi bajom lehet, de nem érdekelt. Felvettem a napszemüvegem, mert közben értesültek a fotósok, hogy most fog visszarepülni a szerelmem és engem pedig itt hagy, így nem akartam, hogy az kerüljön a címlapokra, hogy „Kellan új barátnője egy reptéren sírt, míg szerelme elhagyja az országot a forgatás miatt.” Gyorsan fogtam egy taxit és hazamentem. A ház olyan üres volt nélküle csak álltam a nappali közepén és vártam mikor jön és ölel át, de sajnos hiába vártam. Megígérte, hogy felhív, mikor megérkezik, már alig vártam, mert így legalább hallhatom a hangját, ha őt még nem is láthatom.

(Kellan szemszöge)

Nagy nehezen, de elengedtem szerelmemet és megindultam a gép felé. Mikor elfoglaltam a helyemet a telefonom rezegni kezdett. Megnéztem és kaptam egy sms-t.

„ Szia, kicsim már most hiányzol pedig még nincs két perce, hogy elmentél. Szeretlek”

Annyira megszakadt a szívem mikor ezt olvastam legszívesebben leszálltam volna a gépről, hogy visszamenjek hozzá, de sajnos nem tehettem meg. Gyorsan írtam neki vissza.

„ Nekem is nagyon hiányzol és remélem minél hamarabb vége lesz a forgatásnak, hogy újra a karomba tarthassalak. Hívlak, ha odaértem. Szeretlek.”

Ezután kikapcsoltam a telefonomat, mert a repülőn nem lenne szabad bekapcsolva hagynom. Tizenegy volt az út. Sokszor elbóbiskoltam, de végig Ritán járt az eszem, hogy vajon most mit csinál, visszament-e márt. Szomorú voltam nagyon, hiányzott és még ennyire nem fájt valakinek a hiánya. Végre megérkeztem, felvettem a csomagjaimat és a hotel felé vettem az irányt. Bejelentkeztem és felmentem a szobába, közben sikítozó lányok hada várta, hogy autógrammot adjak és mind kérdezte, hogy ugye nem igaz az, hogy van barátnőm, nem mondtam semmit sem. Elindultam felfelé a szobámba, amikor megláttam Robot, aki ugyan úgy le volt törve, mint én.

- Szia Rob, mi újság látom te sem vagy valami jó kedvedben?!

- Szia Kellan, nem is most hagytam Londonba a barátnőmet, de sajnos ő nem jöhetett velem, így most kénytelen vagyok nélkülözni a forgatás végéig. Veled mizújs te sem vagy valami jó formába?

- Nekem mondod, ugyan az van velem, mint veled csak azzal a kis eltéréssel, hogy én Ferrara-ban, egy olasz kisvárosban hagytam a barátnőmet.

- Tudom milyen érzés. Bocs, de megyek, mert még fel kell hívnom.

- Menj csak nekem is megígértem neki. Szia

- Szia.

Amint beértem a szobába dobtam is le a cuccomat és nyúltam a telefonomért és már hívtam is.

- Igen – Vette fel szerelmem a telefont, annyira jó volt hallani a hangját.

- Szia, szívem, megérkeztem, annyira, de annyira hiányzol. El sem tudom mondani milyen rossz nélküled.

- Jaj de jó hallani a hangod végre. Nekem is nagyon hiányzol, üres az egész ház nélküled.

- Nekem is a tiedet. De mennem kell, mert fáradt vagyok nagyon és holnap korán kell kelne, de hívni foglak még. Szeretlek, szívem remélem, minél hamarabb láthatlak. Vigyázz magadra jó éjt.

- Te is vigyázz magadra, jó éjt szeretlek.

Mikor leraktam a telefont rögtön a fürdőbe mentem lezuhanyozni és utána már feküdtem is be az ágyba, de sajnos nem tudtam aludni folyton Rita járt a fejembe, de egyszer csak elnyomott az álom.

3. fejezet - Hétköznapok

Hétköznapok

Már lassan egy hónapja együtt vagyunk, minden szabad percünket együtt töltjük, már a fotósok sem zavarnak minket és minden este nálam alszik. Egyik nap úgy döntöttem, hogy meglepem egy finom vacsival a kedvencét fogom főzni lassange-t. Éppen egy meghallgatáson volt addig én szépen meg tudtam csinálni mire hazaér. A kajával elkészültem és nekiálltam magamat is harci díszbe öltöztetni. Egy lila felsőt, egy koptatott farmert és egy lila magas sarkú cipőt. Megfogtam a ruhát és a cipőt és bevonultam a fürdőszobába lezuhanyozni, mire készen lettem már kopogtattak is. Kinyitottam az ajtót és meg láttam a szerelmemet.

- Szia, kicsim, de csini vagy az összes lány elbújhatna melletted. – ennél a mondatánál úgy elpirultam, hogy a kaliforniai paprika hozzám képes kutya füle.

- Öhmm köszönöm szépen te sem panaszkodhatsz. Gyere, menjünk vacsizni, mert még a végén kihül.

Leültünk az asztalhoz és vacsi közben beszélgettünk és vagy ezerszer elmondtuk a másiknak, hogy szeretjük. A vacsora végén Kellan telefonja megszólalt:

- Szia Stephenie! Mondjad, miben segíthetek…Ez nem lehet igaz , miért csinálják ezt?...De nem ez lett megbeszélve…Jó rendben értem persze csak nem épp a megfelelő időpont…Köszönöm, hogy szóltál. Szia.

- Mi történt édesem, valami baj van?

- Igen egy hét múlva Vancouver-be kell utaznom, mert elkezdték a forgatást.

- De miért pont most, amikor minden jó és szép?

- Nem tudom kincsem, de nem tudok mit tenni, ha nem megyek, akkor felbontják a szerződésemet.

- Persze megértem, menj, csak majd addig folytatom a munkákat a házad körül.

- Köszönöm aranyos vagy, sokat jelent ez nekem és persze te is.

- Te is nekem, szeretlek.

- Én is téged.

Ezzel abba is hagytuk a beszélgetést és már a hálószoba felé vettük az irányt. Életem egyik legszebb együtt léte volt ez, mivel tudtuk, hogy nem sokáig tudjuk már egymás közelségét élvezni. A gyönyör után mind a ketten pihegve feküdtünk egymás mellé és egymás karjai közt aludtunk el.

(Kellan szemszöge)

Reggel mikor felébredtem, ránéztem kedvesemre, aki még mindig mélyen aludt, így tudtam figyelni a gyönyörű arcát. Azon elmélkedtem, hogy hogyan tudom majd elviselni a hiányát, mondhatnám neki azt, hogy jöjjön velem, de nem akarom, hogy az állását áldozza fel értem. Adtam egy puszit a homlokára, de meg sem mozdult, így arra gondoltam, hogy készítek neki egy reggelit. Készítettem tükörtojást hozzá szalonnát és teát főztem. Mire mindennel készen lettem még mindig nem ébredt fel, így egy tálcára és bevittem a hálóba, letettem az ágyra és megvártam, míg felébred. Elkezdtem csókolgatni, mire kinyitotta a szemét, és meglepődve nézett rám mikor meglátta a kész reggelit.

- Édesem ezt nem kellett volna, annyira aranyos vagy. – mondta elérzékenyülve, majd megölelt.

- Semmiség. Nem akartalak felébreszteni, így inkább csináltam neked reggelit, de már nem bírtam tovább, ezért keltettelek fel. Na de egyél, mert a végén még hidegen kell megenned.

- Kicsim ez isteni nem is tudtam, hogy tudsz főzni.

- Aki sokáig egyedül él annak meg kell tanulnia egy két dolgot elkészítenie.

Szép csendben megreggelizett, én nem ettem, mert míg elkészítettem neki addig én falatoztam egy kicsit. Majd mondtam, hogy öltözzön fel, mert elmegyünk sétálni. Sok mindent megnéztünk ebben a kis városban. Nagyon jól szórakoztunk. Dél környéken beültünk egy kisebb étterembe megebédeltünk és elmentünk egy kicsit vásárolni az utazás miatt, hogy ne az utolsó pillanatba kelljen megtenni.

(Rita szemszöge)

Mikor végeztünk a vásárlással eszembe jutott, hogy ez miért is kellett. Legszívesebben sírva fakadtam volna, de nem tettem, mert Kellan itt sétált mellettem. Hazaértünk és elpakoltuk a megvett dolgokat.

- Figyelj mackó, elmegyek gyors zuhanyozni és utána készítek neked valami finomat. Jó lesz így?

- Persze szívem tökéletes, bármikor csinálod meg a vacsorát nekem tökéletes.

Előszedtem egy rövidnadrágot és egy fekete pólót. Bementem a fürdőbe letettem a polcra, levettem a ruháimat és beléptem a zuhany alá. Amint megnyitottam a zuhanyt, úgy a könnyeim is elkezdtek folyni.

„ Ilyen nincs, egyszer leszek boldog igazán az életemben és úgy érzem megtaláltam végre azt a valakit, aki igazán magamért szeret, nem ver át és nem csal meg. Erre mi történik, jön ez a forgatás és mindent elront. El kell utaznia és ki tudja, hogy mennyi időre, lehet, hogy ott talál majd valakit és engem meg itt hagy. Nem ezen nem szabad most agyalnom az a lényeg, hogy most velem van és ez a fontos.”

Mikor elapadtak a könnyeim, úgy döntöttem, hogy kimegyek, nehogy Kellan aggódjon értem. Mikor kiléptem megláttam, ahogy a TV- előtti kanapén fekszik és alszik. Így elkezdtem készíteni a vacsorát. Penne tésztát kifőztem, a sonkát összevágtam kicsi kockákra majd mellé a gombát is. Tejszínes szószba pár percig főztem majd egy jénai tálba beleraktam a tésztát. Leöntöttem a szósszal és sajtot reszelve betettem a sütőbe. Tizenöt perc múlva kész is lett. Megterítettem és leültem Kellan mellé az kanapéra. Megsimogattam az arcát és ő rögtön felébredt az ölébe kapott és szenvedélyesen megcsókolt.

- Szia cicám. Mi ez a finom illat? – kérdezte kedvesem.

- Semmi csak kész a vacsora és gondoltam szólok.

- Nagyon aranyos, vagy de nem kellett volna vele bajlódnod, nekem a pizza vagy a kínai kaja is megfelelt volna.

- Arról szó sincs. Ameddig velem vagy nem eszel ilyen szemetet csak is normális ételt. – szóltam vissza egy kicsit dühösen mire észrevettem, hogy megszeppen, mint egy kisgyerek.

- Nyugi kicsim csak neked akarok jót, semmi mást. – miután befejezte megölelt.

- Na, gyere te kis mackó ideje enni, mert a végén meg sovány mackó leszel, és azt nem akarom, mert akkor kihez fogok hozzá bújni?

- Megyek, már megyek.

Odaültünk az asztalhoz és miközben ettünk megbeszéltük, hogy mikor fog vissza menni a forgatásra. Nagyon nem szerettem erről beszélni, de muszáj volt nem kerülhettem el, mert ha csak halogatom, akkor még rosszabb lesz. Tisztáztunk mindent, hogy mikor végzek a házával beköltözök, mert sokat jelentek a számára és úgy gondolja, hogy fordítsuk komolyra a kapcsolatunkat. Nagyon örültem ennek, de jobb lett volna, ha vele együtt költözök be az még is olyan meghittebb. Az est további részét a hálóba töltöttük. Egy felejthetetlen együtt lét volt, de még is a legjobb az volt, hogy magam mellett tudhattam a legjobb pasit a világon. Visszagondoltam arra, amikor még Magyarországon voltam és együtt voltam Márkkal. Feleennyire sem szerettem, mint most Kellant. Egyik nap haza fele tartottam a suliból, de közbe gondoltam, hogy felnézek Márkhoz, de amint kinyitottam az ajtót a szíven azon nyomban ezer meg ezer darabra tört, mert megláttam, ahogy a szerelmem egy másik nővel van egy ágyban. 

- TE MEG MIT KÉPZELSZ, MIT CSINÁLSZ? – ordítottam el maga.

- Rita, kérlek, hagyd, hogy megmagyarázzam.

- MÉG IS MIT KÉNE, MOND CSAK MEG TALÁN AZT, HOGY EGY IDEGEN NŐ VAN AZ ÁGYADBAN?! – ordítottam tovább – EZEN NINCS MIT MEGBESZÉLNI TŰNJ EL AZ ÉLETEMBŐL ÉS NE IS KERES.

Tudom szánalmas ezen gondolkodni miközben életem szerelme, - mert érzem, hogy ő az igazi és vele szeretném leélni az életemet, - fekszik itt mellettem, de akaratlanul is visszagondoltam, hogy milyen boldogtalan voltam akkor. Azt sem tudom, hogy mikor aludtam el csak arra ébredtem, hogy finom illatok jönnek be a szobába.