6. fejezet - Bonyodalmak

Egyik nap hazaértem és rögtön a gépet kapcsoltam be, hogy van-e valami üzenetem és volt is. Vivitől jött, aki leírta szakítását Robbal és hogy 8 hetes terhes. Mindent leírt, hogy miért szakítottak és meg is értettem én is így tettem az előző kapcsolatommal, bár én akkor nem lettem terhes. Most viszont már szeretnék gyereket, de kérdés, hogy Kellan ehhez mit szólna. Nem tudtam neki mit írni örültem is, hogy lesz egy kisbabája, de azért meghallgattam volna Robot, bár ez a kettőjük dolga. Kikapcsoltam a gépet elmentem zuhanyozni csináltam magamnak egy salátát és miután megettem elmentem aludni. Már könnyebb elaludnom, mint az elején, de még akkor is hiányzik az én drága mackóm. Kellan háza is készen lett már csak átpakolnom kell. Egy hét alatt meg is voltam mindennel. Épp az utolsó dolgokat raktam a helyére, amikor megcsörrent a telefon.

-Szia Rita! Lilla vagyok Vivi barátnője.

-Szia. Mi történt? Nagyon fura a hangod.

-hm. Vivinek spontán vetélése volt. Robbal épp veszekedett, mikor begörcsölt. Sajnos nem tudtak már segíteni a babán.

-Úr isten ez szörnyű, de hogy van? Azonnal utazok.

-Nagyon kiborult. Én még nem beszéltem vele. Most Mia van bent vele. Az orvos mondta meg neki. És mikor jössz?

-Szerintem egy héten belül ott leszek. Itt van még pár dolgom, utána úgy is Londonba kellett volna mennem. Akkor most előbb fogok.

-Köszönöm Rita. Még fel kell hívnom a szüleit is. Nem tudom, hogy mondjam el nekik. Meg azt se lenne jó, ha most ideutaznának. Ha te is jössz, elegen leszünk.

-Ebben egyetértünk. Én akkor megyek és intézkedek. Majd még hívlak mikor érkezek pontosan.

-Rendben, szia.

-Szia.

Lesokkoltak a hírek. Azt sem tudtam, hogy hírtelen mit is csináljak. Leültem az ágyra és csak néztem ki a fejemből. Sajnáltam Vivit gondolom már nagyon megszerette azt a csöppséget és most, mint egy szappanbuborék úgy tűnt el az az álom, hogy lesz egy gyereke. Ma már nem hívom fel Iant majd csak holnap beszélem meg vele a fontos dolgokat. Azon kell még gondolkodnom, hogyan is mondom el ezt Iannek, hogy hamarabb akarok menni, de majd még ezt átgondolom, lehet családi okokat kellene mondanom, bár Vivi nekem olyan mintha a testvérem lenne, úgyhogy nem is hazudnék akkorát. Eljött az este immár az új házban vagyok, ami nagyon hasonlít a régihez, de nekem így tetszik. Reggel hamar felkeltem így volt időm normálisan elkészülni. Mikor beértem a céghez rögtön Ianhez mentem. Az irodájánál megálltam és bekopogtam.

-Szabad gyere csak be. – Szólt ki nyájasan.

-Szia Ian, bocsánat a zavarásért, de nagyon fontos dologról szeretnék veled beszélni.

-Mondjad, hallgatlak.

-Arról lenne szó, hogy a testvérem elvetélt és most nagy szüksége lenne rám, mert elég közel állunk egymáshoz, így gondoltam, hogy egy kicsit hamarabb mennék Londonba, mert ő ott lakik.

-Sajnálom, ami a testvéreddel történt és tíz nap múlva mehetsz, de addig nem, mert még van egy fontos dolog, amit el kell intézni és ezt csak rád merem bízni.

-Nagyon szépen köszönöm, nem tudom elmondani mennyire hálás vagyok.

-Semmiség, de most már menj a tervek az asztalodon várnak, amit el kell intézned.

-Köszönöm még egyszer. Viszlát.

Amint kiértem rögtön Lillát hívtam, hogy tíz nap és ott vagyok. Elmondta, hogy Vivi teljesen kikészült és csak az ultrahangos képet nézi folyamatosan, meg azt is elmondta, hogy lehet nem lehet gyereke többet. Ezen majdnem sírni kezdtem, mert eszembe jutott, hogy talán nekem sem lehet egy bizonyos betegség miatt, ami még kiskoromban volt. Úgy gondoltam gyorsan befejezem ezt a feladatot, amit Ian adott és így talán hamarabb indulhatok. Elég érdekes feladat volt egy modern házat kellett úgy berendezni, hogy egyszerre legyen modern és régies. Elég furcsa ízlése van annak, aki ezt kérte, de hát nem én fogok benne lakni. Mikor hazaértem rögtön Kellant hívtam, bár nem mondtam neki, hogy miért is megyek Londonba hamarabb, mert tudtam, hogy Vivi nem mondta el Robnak, hogy terhes volt.

-Szia, szívem csak azért hívlak, hogy mondjam tíz nap múlva Londonba leszek már, mert a főnők hamarabb küld el.

-Szia, cica akkor tudunk találkozni, mert én is épp Londonba vagyok. Megkért Rob és Ashley, hogy kísérjem el őket.

-Jaj de jó végre láthatlak, már nagyon hiányzol. A házad készen van be is rendeztem remélem tetszeni fog, és most is már innen hívlak.

-Nekem is nyuszkó elhiheted. Ennek nagyon örülök és biztos tetszeni fog a te lakásod is meseszép volt.

-Köszönöm szépen.

-Szívesen, de most mennem kell még meg akarok látogatni egy londoni barátot elég rossz passzban van.

-Semmi baj menj csak érezd jól magad és tíz nap múlva találkozunk.

-Köszi, te is szívem. Légy jó vigyázz magadra szeretlek, szia.

-Te is légy jó szeretlek, szia.

Amint leraktam gyorsan készítettem egy adag spagettit, így legalább holnap nem kell főznöm. Megvacsoráztam elmentem fürdeni és utána aludni. Nem volt valami jó éjszakám, rémálmom volt, mégpedig az, hogy Kellan valami másik nővel van és ott hagy engem. Sírva ébredtem fel. Ránéztem az órára még csak hajnali négy van, de visszaaludni nem akartam, így inkább az útra készítettem össze a dolgokat, hogy csak startra kész legyek. Csak úgy teltek a napok a tervek is jól haladtak a megrendelő nagyon kedves volt. Át is adtam a lakást úgy, ahogy kérték. Már csak a csomagolás kisebb része maradt hátra és indulhatok végre Londonba. Kimentem a reptérre bechekoltam, leadtam a bőröndöket és szálltam is fel a repülőre. Az út unalmasan telt. Inkább aludtam, mert nagyon nem szeretek repülőn utazni. Megérkeztem Londonba fogtam egy taxit és a Lillától kapott címet mondtam a taxisnak, hogy odavigyen. Mikor odaértem kifizettem a taxit, kiszálltam és megindultam a lakás felé. Kicsit hezitáltam, de végül becsöngettem. Nem kellett sokat várni és Vivi kinyitotta az ajtót.

- Szia. Annyira sajnálom az egészet. Nem tudom elképzelni, hogy most milyen lehet neked, de megpróbálom. Most már itt leszek és támogatlak mindenben. – mondtam neki miközben szorosan magamhoz öleltem.
- Szia. Köszönöm, hogy eljöttél hozzám Olaszországból, nem kellett volna.
- Ne beszélj butaságokat ez csak természetes a legjobb barátnőm vagy és jobban rosszban melletted állok és támogatlak. – Amint ezt elmondtam eltoltam magamtól és megláttam Őt. – Kellan édesem te mit keresel itt? – Ezzel a lendülettel odaszaladtam hozzá és a nyakába ugrottam. – Annyira hiányoztál el sem tudom mondani, hogy mennyire. – Elengedtem, megfogtam a kezét és Vivire néztem, aki elég meglepett arcot vágott. Persze nem mondtam el neki, hogy ki is a barátom. – Bocsi el is felejtettem neked mondani, hogy ki a barátom hát sajnálom, hogy így kellett megtudnod, de most inkább ne rólam beszéljünk, hanem rólad, hogy vagy?
- Kicsim valamit el szeretnénk mondani neked. – Hallottam meg szerelmem elgyötört hangját.
- Valami baj van, olyan szomorú arcot vágtok? – kérdeztem kétségbe esetten
- Mondhatjuk úgy is. Mikor Vivit kiengedték a korházból meglátogattam, hogy jól van-e, de ő a piába fojtotta a bánatát és mondta, hogy igyak vele. Sajnos elfogadtam, mert már elégé kivoltam én is mivel nagyon hiányoztál. Egyszer csak megcsókolt és én meg visszacsókoltam és majdnem lefeküdtünk egymással, de Vivi kimondta azt, hogy „Rob akarlak” ennél a mondatánál kitisztult a fejem és ráeszméltem, hogy ezt nem szabad, mert nekem itt vagy te, és mindennél jobban szeretlek. Annyira sajnálom. Megértem, hogy utálsz és soha többért nem akarsz látni.
-Mi… ez komoly… nem hiszem el… - azt sem tudtam hírtelen hol vagyok csak az tudatosult bennem, hogy a legjobb barátnőm és a szerelmem majdnem lefeküdtek - MÉGIS MIT KÉPZELTÉL EZT NEM GONDOLTAM VOLNA RÓLAD. TUDOD, HOGY CSALTAK MÁR MEG, DE AZ KEVÉSBÉ ENNYIRE FÁJT MINT EZ. SZERETLEK ÉS EZEN EZ SEM TUD VÁLTOZTATNI, DE NEM TUDOM , HOGY MENNYI ESÉLY VAN ARRA, HOGY ÚJRA EGYÜTT LEGYÜNK. - kiabáltam és a végére patakokba folyt a könnyem. Kellan oda akart jönni hozzám megölelni, de én nem engedtem neki.
- Rita én nagyon sajnálom, ha vissza tudnám forgatni az idő kerekét, hidd el nem csinálnám meg újra. Nem akartam másoknak is fájdalmat okozni. Én ezt nem akartam és jobb lett volna, ha akkor meg halok, mert akkor nem teszem tönkre mások életét. – hallottam meg Vivi hangját és mikor odanéztem láttam, hogy zokog.
- Egy pillanatot kérek átgondolni ezt az egészet. – mondtam és a fürdőbe vettem az irányt, nem tudtam merre van, de rögtön meg is találtam. Leültem a földre a térdeimet felhúztam a fejemet meg ráraktam.
„ Még is mit csináljak? Szeretem nagyon, de annyira megbántott ezzel, bár láttam rajta, hogy nagyon nagy bűntudata van. Vivi is teljesen kikészült, amikor elkezdtem kiabálni, de érthető volt azt hiszem. Vagy mégsem? Nem tudom, hogy mi ütött belém, talán a régi sebek hatására borultam ki ennyire. Fogalmam sincs, de jobb lesz, ha kimegyek ez így nem jó, ha saját magamat marcangolom. Szeretem és meg tudok neki bocsátani és Vivire sem haragszom, mivel nagyon ki lehetett bukva, meg a pia is hatással volt rájuk. Jó akkor ezt teszem, megbocsátok nekik, de a bizalmamat vissza kell szerezniük.” Ezzel felálltam megmostam az arcomat és kimentem.
- Rita annyira sajnálom. Tényleg nem akartam a kapcsolatotoknak ártani nem is tudtam, hogy Kellan a barátod. – Mondta Vivi kisírt szemekkel.
- Nyugi Vivi semmi baj átgondoltam ezt az egészet és arra jutottam, hogy egyikőtök sem volt beszámítható állapotba a pia miatt és ezért megbocsátok nektek, de a bizalmam az már más kérdés és ezzel remélem tisztában vagytok.
- Jaj, Rita annyira örülök, hogy nem rontottam el teljesen mindent. – Borult a nyakamba.
- Még annyit, ha még egyszer azt mondod, hogy „jobb lett volna, ha akkor meghalok”, akkor kitekerem a nyakadat világos. – a végére elmosolyodtam nem tudtam haragudni a legjobb barátnőmre, meg amúgy sem vagyok egy haragtartó típus, majd Kellanhez fordultam. – Gyere ide te mackó. Tudom, hogy szeretsz és ez az is bizonyítja, hogy még részegen is józanul tudtál gondolkodni és nem tetted meg miattam.
- El sem tudom mondani mennyire szeretlek, és hogy mennyire hálás vagyok azért, hogy megbocsátottál. – Ezzel szorosan hozzábújtam már nagyon hiányzott.

Leültünk a kanapéra és átbeszéltünk mindent, ami fontos volt. Kellan elment egy idő után összecsomagolni, mert két nap múlva indulnak, és így több időt tudunk majd együtt lenni. Addig én Vivivel beszéltem és elmesélte, hogy mi történt vele eddig és én is elmeséltem neki.