6. fejezet - Bonyodalmak

Egyik nap hazaértem és rögtön a gépet kapcsoltam be, hogy van-e valami üzenetem és volt is. Vivitől jött, aki leírta szakítását Robbal és hogy 8 hetes terhes. Mindent leírt, hogy miért szakítottak és meg is értettem én is így tettem az előző kapcsolatommal, bár én akkor nem lettem terhes. Most viszont már szeretnék gyereket, de kérdés, hogy Kellan ehhez mit szólna. Nem tudtam neki mit írni örültem is, hogy lesz egy kisbabája, de azért meghallgattam volna Robot, bár ez a kettőjük dolga. Kikapcsoltam a gépet elmentem zuhanyozni csináltam magamnak egy salátát és miután megettem elmentem aludni. Már könnyebb elaludnom, mint az elején, de még akkor is hiányzik az én drága mackóm. Kellan háza is készen lett már csak átpakolnom kell. Egy hét alatt meg is voltam mindennel. Épp az utolsó dolgokat raktam a helyére, amikor megcsörrent a telefon.

-Szia Rita! Lilla vagyok Vivi barátnője.

-Szia. Mi történt? Nagyon fura a hangod.

-hm. Vivinek spontán vetélése volt. Robbal épp veszekedett, mikor begörcsölt. Sajnos nem tudtak már segíteni a babán.

-Úr isten ez szörnyű, de hogy van? Azonnal utazok.

-Nagyon kiborult. Én még nem beszéltem vele. Most Mia van bent vele. Az orvos mondta meg neki. És mikor jössz?

-Szerintem egy héten belül ott leszek. Itt van még pár dolgom, utána úgy is Londonba kellett volna mennem. Akkor most előbb fogok.

-Köszönöm Rita. Még fel kell hívnom a szüleit is. Nem tudom, hogy mondjam el nekik. Meg azt se lenne jó, ha most ideutaznának. Ha te is jössz, elegen leszünk.

-Ebben egyetértünk. Én akkor megyek és intézkedek. Majd még hívlak mikor érkezek pontosan.

-Rendben, szia.

-Szia.

Lesokkoltak a hírek. Azt sem tudtam, hogy hírtelen mit is csináljak. Leültem az ágyra és csak néztem ki a fejemből. Sajnáltam Vivit gondolom már nagyon megszerette azt a csöppséget és most, mint egy szappanbuborék úgy tűnt el az az álom, hogy lesz egy gyereke. Ma már nem hívom fel Iant majd csak holnap beszélem meg vele a fontos dolgokat. Azon kell még gondolkodnom, hogyan is mondom el ezt Iannek, hogy hamarabb akarok menni, de majd még ezt átgondolom, lehet családi okokat kellene mondanom, bár Vivi nekem olyan mintha a testvérem lenne, úgyhogy nem is hazudnék akkorát. Eljött az este immár az új házban vagyok, ami nagyon hasonlít a régihez, de nekem így tetszik. Reggel hamar felkeltem így volt időm normálisan elkészülni. Mikor beértem a céghez rögtön Ianhez mentem. Az irodájánál megálltam és bekopogtam.

-Szabad gyere csak be. – Szólt ki nyájasan.

-Szia Ian, bocsánat a zavarásért, de nagyon fontos dologról szeretnék veled beszélni.

-Mondjad, hallgatlak.

-Arról lenne szó, hogy a testvérem elvetélt és most nagy szüksége lenne rám, mert elég közel állunk egymáshoz, így gondoltam, hogy egy kicsit hamarabb mennék Londonba, mert ő ott lakik.

-Sajnálom, ami a testvéreddel történt és tíz nap múlva mehetsz, de addig nem, mert még van egy fontos dolog, amit el kell intézni és ezt csak rád merem bízni.

-Nagyon szépen köszönöm, nem tudom elmondani mennyire hálás vagyok.

-Semmiség, de most már menj a tervek az asztalodon várnak, amit el kell intézned.

-Köszönöm még egyszer. Viszlát.

Amint kiértem rögtön Lillát hívtam, hogy tíz nap és ott vagyok. Elmondta, hogy Vivi teljesen kikészült és csak az ultrahangos képet nézi folyamatosan, meg azt is elmondta, hogy lehet nem lehet gyereke többet. Ezen majdnem sírni kezdtem, mert eszembe jutott, hogy talán nekem sem lehet egy bizonyos betegség miatt, ami még kiskoromban volt. Úgy gondoltam gyorsan befejezem ezt a feladatot, amit Ian adott és így talán hamarabb indulhatok. Elég érdekes feladat volt egy modern házat kellett úgy berendezni, hogy egyszerre legyen modern és régies. Elég furcsa ízlése van annak, aki ezt kérte, de hát nem én fogok benne lakni. Mikor hazaértem rögtön Kellant hívtam, bár nem mondtam neki, hogy miért is megyek Londonba hamarabb, mert tudtam, hogy Vivi nem mondta el Robnak, hogy terhes volt.

-Szia, szívem csak azért hívlak, hogy mondjam tíz nap múlva Londonba leszek már, mert a főnők hamarabb küld el.

-Szia, cica akkor tudunk találkozni, mert én is épp Londonba vagyok. Megkért Rob és Ashley, hogy kísérjem el őket.

-Jaj de jó végre láthatlak, már nagyon hiányzol. A házad készen van be is rendeztem remélem tetszeni fog, és most is már innen hívlak.

-Nekem is nyuszkó elhiheted. Ennek nagyon örülök és biztos tetszeni fog a te lakásod is meseszép volt.

-Köszönöm szépen.

-Szívesen, de most mennem kell még meg akarok látogatni egy londoni barátot elég rossz passzban van.

-Semmi baj menj csak érezd jól magad és tíz nap múlva találkozunk.

-Köszi, te is szívem. Légy jó vigyázz magadra szeretlek, szia.

-Te is légy jó szeretlek, szia.

Amint leraktam gyorsan készítettem egy adag spagettit, így legalább holnap nem kell főznöm. Megvacsoráztam elmentem fürdeni és utána aludni. Nem volt valami jó éjszakám, rémálmom volt, mégpedig az, hogy Kellan valami másik nővel van és ott hagy engem. Sírva ébredtem fel. Ránéztem az órára még csak hajnali négy van, de visszaaludni nem akartam, így inkább az útra készítettem össze a dolgokat, hogy csak startra kész legyek. Csak úgy teltek a napok a tervek is jól haladtak a megrendelő nagyon kedves volt. Át is adtam a lakást úgy, ahogy kérték. Már csak a csomagolás kisebb része maradt hátra és indulhatok végre Londonba. Kimentem a reptérre bechekoltam, leadtam a bőröndöket és szálltam is fel a repülőre. Az út unalmasan telt. Inkább aludtam, mert nagyon nem szeretek repülőn utazni. Megérkeztem Londonba fogtam egy taxit és a Lillától kapott címet mondtam a taxisnak, hogy odavigyen. Mikor odaértem kifizettem a taxit, kiszálltam és megindultam a lakás felé. Kicsit hezitáltam, de végül becsöngettem. Nem kellett sokat várni és Vivi kinyitotta az ajtót.

- Szia. Annyira sajnálom az egészet. Nem tudom elképzelni, hogy most milyen lehet neked, de megpróbálom. Most már itt leszek és támogatlak mindenben. – mondtam neki miközben szorosan magamhoz öleltem.
- Szia. Köszönöm, hogy eljöttél hozzám Olaszországból, nem kellett volna.
- Ne beszélj butaságokat ez csak természetes a legjobb barátnőm vagy és jobban rosszban melletted állok és támogatlak. – Amint ezt elmondtam eltoltam magamtól és megláttam Őt. – Kellan édesem te mit keresel itt? – Ezzel a lendülettel odaszaladtam hozzá és a nyakába ugrottam. – Annyira hiányoztál el sem tudom mondani, hogy mennyire. – Elengedtem, megfogtam a kezét és Vivire néztem, aki elég meglepett arcot vágott. Persze nem mondtam el neki, hogy ki is a barátom. – Bocsi el is felejtettem neked mondani, hogy ki a barátom hát sajnálom, hogy így kellett megtudnod, de most inkább ne rólam beszéljünk, hanem rólad, hogy vagy?
- Kicsim valamit el szeretnénk mondani neked. – Hallottam meg szerelmem elgyötört hangját.
- Valami baj van, olyan szomorú arcot vágtok? – kérdeztem kétségbe esetten
- Mondhatjuk úgy is. Mikor Vivit kiengedték a korházból meglátogattam, hogy jól van-e, de ő a piába fojtotta a bánatát és mondta, hogy igyak vele. Sajnos elfogadtam, mert már elégé kivoltam én is mivel nagyon hiányoztál. Egyszer csak megcsókolt és én meg visszacsókoltam és majdnem lefeküdtünk egymással, de Vivi kimondta azt, hogy „Rob akarlak” ennél a mondatánál kitisztult a fejem és ráeszméltem, hogy ezt nem szabad, mert nekem itt vagy te, és mindennél jobban szeretlek. Annyira sajnálom. Megértem, hogy utálsz és soha többért nem akarsz látni.
-Mi… ez komoly… nem hiszem el… - azt sem tudtam hírtelen hol vagyok csak az tudatosult bennem, hogy a legjobb barátnőm és a szerelmem majdnem lefeküdtek - MÉGIS MIT KÉPZELTÉL EZT NEM GONDOLTAM VOLNA RÓLAD. TUDOD, HOGY CSALTAK MÁR MEG, DE AZ KEVÉSBÉ ENNYIRE FÁJT MINT EZ. SZERETLEK ÉS EZEN EZ SEM TUD VÁLTOZTATNI, DE NEM TUDOM , HOGY MENNYI ESÉLY VAN ARRA, HOGY ÚJRA EGYÜTT LEGYÜNK. - kiabáltam és a végére patakokba folyt a könnyem. Kellan oda akart jönni hozzám megölelni, de én nem engedtem neki.
- Rita én nagyon sajnálom, ha vissza tudnám forgatni az idő kerekét, hidd el nem csinálnám meg újra. Nem akartam másoknak is fájdalmat okozni. Én ezt nem akartam és jobb lett volna, ha akkor meg halok, mert akkor nem teszem tönkre mások életét. – hallottam meg Vivi hangját és mikor odanéztem láttam, hogy zokog.
- Egy pillanatot kérek átgondolni ezt az egészet. – mondtam és a fürdőbe vettem az irányt, nem tudtam merre van, de rögtön meg is találtam. Leültem a földre a térdeimet felhúztam a fejemet meg ráraktam.
„ Még is mit csináljak? Szeretem nagyon, de annyira megbántott ezzel, bár láttam rajta, hogy nagyon nagy bűntudata van. Vivi is teljesen kikészült, amikor elkezdtem kiabálni, de érthető volt azt hiszem. Vagy mégsem? Nem tudom, hogy mi ütött belém, talán a régi sebek hatására borultam ki ennyire. Fogalmam sincs, de jobb lesz, ha kimegyek ez így nem jó, ha saját magamat marcangolom. Szeretem és meg tudok neki bocsátani és Vivire sem haragszom, mivel nagyon ki lehetett bukva, meg a pia is hatással volt rájuk. Jó akkor ezt teszem, megbocsátok nekik, de a bizalmamat vissza kell szerezniük.” Ezzel felálltam megmostam az arcomat és kimentem.
- Rita annyira sajnálom. Tényleg nem akartam a kapcsolatotoknak ártani nem is tudtam, hogy Kellan a barátod. – Mondta Vivi kisírt szemekkel.
- Nyugi Vivi semmi baj átgondoltam ezt az egészet és arra jutottam, hogy egyikőtök sem volt beszámítható állapotba a pia miatt és ezért megbocsátok nektek, de a bizalmam az már más kérdés és ezzel remélem tisztában vagytok.
- Jaj, Rita annyira örülök, hogy nem rontottam el teljesen mindent. – Borult a nyakamba.
- Még annyit, ha még egyszer azt mondod, hogy „jobb lett volna, ha akkor meghalok”, akkor kitekerem a nyakadat világos. – a végére elmosolyodtam nem tudtam haragudni a legjobb barátnőmre, meg amúgy sem vagyok egy haragtartó típus, majd Kellanhez fordultam. – Gyere ide te mackó. Tudom, hogy szeretsz és ez az is bizonyítja, hogy még részegen is józanul tudtál gondolkodni és nem tetted meg miattam.
- El sem tudom mondani mennyire szeretlek, és hogy mennyire hálás vagyok azért, hogy megbocsátottál. – Ezzel szorosan hozzábújtam már nagyon hiányzott.

Leültünk a kanapéra és átbeszéltünk mindent, ami fontos volt. Kellan elment egy idő után összecsomagolni, mert két nap múlva indulnak, és így több időt tudunk majd együtt lenni. Addig én Vivivel beszéltem és elmesélte, hogy mi történt vele eddig és én is elmeséltem neki.

5. fejezet - Nélküle

(Rita szemszöge)

Egy ideig még álltam a nappaliba, de úgy döntöttem, hogy elmegyek lezuhanyozni utána meg csinálok magamnak valami vacsorát. Egy óra alatt végeztem mindennel. Beültem a TV elé és egy filmet kezdtem nézni, aminek nem tudom mi volt a címe, de elég bugyuta film volt, de legalább az idő telt és csak arra lettem figyelmes, hogy csörög a telefonom.

- Igen – Vettem fel a telefont.

- Szia, szívem, megérkeztem, annyira, de annyira hiányzol. El sem tudom mondani milyen rossz nélküled. – hallottam meg szerelmem hangját.

- Jaj de jó hallani a hangod végre. Nekem is nagyon hiányzol, üres az egész ház nélküled.

- Nekem is a tiedet. De mennem kell, mert fáradt vagyok nagyon és holnap korán kell kelne, de hívni foglak még. Szeretlek, szívem remélem, minél hamarabb láthatlak. Vigyázz magadra jó éjt. – mondta szomorúan.

- Te is vigyázz magadra, jó éjt szeretlek.

Miután letettem a telefont elindultam a hálóba. Befészkeltem magam az ágyba, de sokáig nem jött álom a szemembe. Nagy nehezen valamikor hajnalba elaludtam. Reggel nehézkesen felébredtem, lezuhanyoztam, megreggeliztem és elindultam be a céghez. Bementem az irodámba és folytattam a házunk körül a terveket. Nagyon jól esett azon gondolkodni, hogy a házunk. Két órán keresztül finomítottam a terveken, mikor valaki kopogott az ajtómon.

- Gyere csak be! – szóltam ki az idegennek.

- Szia, Rita. – Hallottam meg egy ismerős hangot. Mikor felnéztem a tervekből leesett az állam, Márk volt az egy csokor vörös rózsával, aminek a teteje narancssárga volt, a kedvenc virágom.

- Te…mit… keresel…itt? – kérdeztem tőle meglepetten.

- Gondoltam hozok neked virágot azért, mert csak úgy beállítottam hozzád annak ellenére, hogy megkértél és ez most erre a találkozóra is szól.

- Köszönöm, de nem kellett volna a virág. Emlékeztél, hogy ez a kedvencem?

- Igen emlékeztem és remélem, örülsz neki.

- Persze, hogy örülök neki. Gyere, ülj le és mond el, hogy miért jöttél, még mert látom rajtad, hogy még valami más is van a dologban.

- Hát az az igazság, hogy azt szeretném, hogy legyünk barátok, ha már több közöttünk nem lehet. – mondta őszintén.

- Ez igaz csak is barátság semmi több, mert nagyon szeretem Kellant és nem akarom elveszíteni, mert abba belehalnék.

- Persze megértem és tiszteletben fogom tartani.

- Köszönöm szépen, de ha nem baj, akkor most menned kellene, nagyon sok a munkám és nem akarok kicsúszni a határidőből. – mondtam neki, kicsit gondterhelten, bár a határidővel nem volt baj, mert akkor leszek kész, amikor akarom, de egy kicsit egyedül akartam lenni.

- Oké akkor majd még beszélünk és örülök, hogy ezt tisztáztuk. Szia

- Én is. Szia.

Miután elment írtam szívemnek egy sms-t.

„ Szia, életem. Remélem nem rosszkor írok csak már hiányzol, meg gondoltam szólok, hogy a tervek nagyon szépen haladnak és, ha minden igaz akkor holnap már el is kezdik az átalakítást. Amúgy az előbb járt bent nálam Márk és bocsánatot kért, azért ahogy viselkedett. Remélem minden rendben veled és jól halad a forgatás. Vigyázz magadra szeretlek.”

Miután elküldtem fogtam a kész terveket és átvittem a főnökömnek, hogy jóváhagyja. Útközben sok mindenen járt az eszem például azon, hogy Kellan biztos, hogy szeret, és talál nálam jobbat vagy már vissza se fog jönni. Próbáltam nem a negatív dolgokon gondolkodni, de sikertelen volt. Időközben megérkeztem Ian irodájához bekopogtam és egy „Szabad” után bementem.

- Szia, hoztam a terveket Kellan Lutz házával kapcsolatosan csak jóvá kell hagynod. – Mondtam neki és szerelmem nevét egy kicsit meg is nyomtam.

- Szia, gyere és mutasd meg. – odavittem hozzá és egy hosszas nézegetés után megszólalt – Rita ez egyszerűen csodálatos el sem tudom mondani, hogy mennyire tetszik. Úgy gondolom, hogy ideje téged előléptetni és ez azzal jár, hogy Londonba kell majd utaznod egy kis időre, de majd csak egy hónap múlva miután befejeztük a párod házát. – Annyira meglepődtem, hogy tátva maradt a szám és honnan tudja, hogy Kellannel együtt vagyunk?

- Elnézést Ian, de honnan tudod, hogy Kellannel együtt vagyunk? – adtam hangot a kíváncsiságomnak.

- Hát nézek Tv-t és ott is közzétették, meg újságot is néha látok nők kezeiben és a címlapokon szerepeltetek egy ideig.

- Értem, hát csak ennyit akartam és köszönöm a bizalmadat.

- Szívesen ez csak természetes, te vagy az egyik legjobb itt köztünk.

Kimentem az irodából és fülig ért a szám. Végig zökkenőmentesen telt a napom, de mikor hazaértem egyből rossz kedvem lett, mivel tudatosult bennem, hogy szerelmem nincs velem és nem tud velem együtt örülni. Mindig mikor valami fontos dolog sikerült felkapott és a levegőben pörgetett, annyira örült a sikereimnek. Szomorúan odamentem a hűtőhöz és körbenéztem, hogy mit is tudok csinálni magamnak. Volt benne minden féle, de úgy döntöttem, hogy egy kis salátát csinálok. Megettem, elmosogattam, kitakarítottam a házat, elmentem zuhanyozni és utána befeküdtem az ágyba. Nem kellett sok és csörgött a telefonom. Megnéztem, hogy ki hív és amint megláttam, majd kiugrottam a bőrömből.

- Szia, édes. Mi van veled? Hogy megy a forgatás? – kérdeztem tőle izgatottan.

- Szia, cica. Nagyon hiányzol és a forgatás is nagyon jól halad. De mesélj te, hogy haladsz?

- Nagyon jól a főnök fejet hajtott a tervekre és egy hónap múlva már minden készen lesz, de sajnos nem élvezhetem a házat, mert a főnök előléptetett és ezért Londonba kell majd utaznom. - mondtam egy kicsit szomorkásan

- De ez nagyszerű, legalább lesz valamivel foglalkoznod.

- Ez igaz, de annyira hiányzol, aludni is alig tudok. Minden percben te jársz az eszemben.

- Nyugi kicsim nekem is minden perc egy öröké valóság nélküled. Remélem minél hamarabb kapok egy kis szabadságot, mert nem tudom még meddig bírom ki nélküled.

- Lehet beszélek a főnökömmel, hogy még mielőtt Londonba megyek elmegyek hozzád.

- Az nagyon jó lenne cica.

- Akkor ezt meg is beszéltük, de most már mennem kell, mert holnap korán kelek. Szia, édes légy jó és szép álmokat. – köszöntem el tőle.

- Szia, szívem neked is szép álmokat vigyázz magadra.

Ezzel le is tettem a telefont. Nem voltam még álmos, de aludnom csak kellett, hogy ne egy élőholtként menjek be a céghez. Ez így ment három héten keresztül mígnem történt valami.

4. fejezet - Búcsú

Búcsú

(Egy héttel később)

Éppen csomagoltunk össze, mikor valaki csöngetett.

- Szívem te vársz valakit? – kérdeztem Kellan-től, mert én nem vártam senkit.

- Nem, én ugyan senkit sem várok.

- Hát akkor megnézem, ki keres.

Mikor kinyitottam az ajtót, akkor azt hittem ott esek össze a döbbenettől. Márk volt az.

- Hát te meg mit keresel itt nem meg mondtam, hogy ne keres többet, és hogy tűnj el az életemből örökre?! –már épp rá akartam csapni az ajtót, de megállított.

- Rita, kérlek hallgass meg. Szeretlek és mindig is szeretni foglak.

- Most azonnal fejezd be, akkor gondoltál volna rá, amikor azzal a nővel voltál, nem pedig most, amikor végre boldog vagyok egy olyan valakivel, aki tényleg szeret és nem csalna meg.

- Te találtál valaki mást?

- Igen képzeld és most is itt van, mert összeköltöztünk.

- Nah és ki az a szerencsés, aki összeköltözik veled? – kérdezte és a „veled”-et erősen meg is nyomta, mintha egy kibírhatatlan személy lennék.

- Ha gondolod, idehívom. - ő csak bólintott egyet – Szívem ide jönnél, egy pillanatra valaki látni szeretne. – Kiabáltam be egy sunyi mosollyal az arcomon, amit Márki is észrevett, és kíváncsi szemekkel nézett, hogy mire is készülök.

- Jövök, már Cica mindjárt ott vagyok. – hallottam Kellan hangját a nappaliból. – Mondjad, kicsim ki akar látni? - Mikor kiért mellém egy puszit nyomott az arcomra és átölelte a derekamat.

- Ő itt Márk a volt barátom és csak azért jött, hogy elmondja azt, hogy sajnálja, amit történ és vissza akar kapni. Igaz? – fordultam az említetthez, aki félve nézet szerelmemre.

- Öhm… igen… azért jöttem, de nem tudtam, hogy már van valakije, így úgy gondolom ideje lelépnem és sajnálom, hogy zavartam. – mondta zavartan.

- Semmi baj, de tartsd magad ahhoz, amit mondtam, mert gondolom, nem szeretnél kék zölden hazamenni. – miután ezt kimondtam felnéztem szerelmemre, aki épp ekkor nézet le rám.

- Persze, persze megígérem. Sziasztok. – gyors köszönéssel eliszkolt amilyen gyorsan csak tudott.

Nevetve csuktam be az ajtót és mentem vissza a nappaliba. Nagyon felvidított ez az egész, így jobb kedvel csomagoltam össze szerelmem dolgait. Még elmentünk egy étterembe vacsorázni, mert csak holnap reggel megy a gépe Vancouver-be. Egész este beszélgettünk.

- Nem akarom, hogy elmenj veled minden olyan jó és végre boldog vagyok. – mondtam szomorúan és a könnyeimmel küszködve.

- Tudom én is így érzek, és nem akarok elmenni, de muszáj, mert a többieket nem hagyhatom cserbe.

- Tudom, tudom, csak még is olyan magányos leszek nélküled, de ígérem, amint kapok egy kis szabadságot repülök utánad.

- Én is amint tudok, jövök vissza hozzád.

Megöleltem és a fülébe súgtam, hogy „szeretlek”. Mire ő szenvedélyesen megcsókolt. Ebben a pillanatban nem érdekelt, hogy hol vagyok, és ki látja, csak is az érdekelt, hogy boldog vagyok végre. Miután befejeztük a csókunkat Kellan kifizette a számlát és elmentünk sétálni, minden egyes percet kihasználtunk, hogy együtt legyünk. Egy órát sétáltunk az utcákon közben a város szépségében kezdtünk gyönyörködni. Mikor már fáztam elindultunk hozzám. Felmentünk, gyors elmentem zuhanyozni. Muszáj volt egy kicsit egyedül lennem, mert már nem bírtam tartani magam előtte. Nagyon szomorú voltam, hogy el kell utaznia, de tudtam, hogy nem tehet sajnos mást. Szívesen mentem volna vele, de azzal kockáztattam volna az állásomat és tudtam, hogy még egy ilyen lehetőségem nem lesz. Már vagy fél órája a zuhany alatt álok, így ideje kikászálódnom. Rendbe szedtem magam, de nem tudtam kimenni, így leültem egy székre, ami nem tudom mit keresett bent, de nem is ez a lényeg. Nem tudom meddig bámulhattam kifelé, de egyszer csak egy gyönyörű kék szempárt láttam meg, amibe féltés, aggódás és szerelem vegyült. Megöleltem és elkezdtem zokogni nem is tudtam parancsolni a könnyeimnek csak úgy folytak végig az arcomon.

- Csss, kicsim semmi baj itt vagyok. Mond el mi bánt. – hallottam meg a világ legszebb hangját.

- Az… hogy… elmész… és… egyedül… maradok. – akadozva, de elmondtam, hogy mi bánt, bár csak jobban elkezdtem sírni. Szorosabban bújtam hozzá és elvesztem az ölelésébe.

- Nyugi nem lesz semmi baj, amint tudok, jövök vissza és olyan lesz, mintha el sem mentem volna. – mondta megnyugtatás képen és meg is tette a hatását.

Felkapott és kivitt a fürdőből egyenesen be a hálóba, leült az ágyra engem meg az ölébe vett. Megcsókoltam és ebben a csókban minden benne volt szerelem, szomorúság, vágy, féltés. Visszacsókolt és éreztem, hogy nem akarja megszakítani ezt a csókot, de muszáj volt neki, mert levegőt is kell, hogy vegyünk. Az éjszaka hátralévő részét az ágyban töltöttük minden percet kiélvezve. Hajnal tájt elaludtunk és fél ötkor a telefon ébresztőjére keltünk. Ekkor tudatosult bennem, hogy csak két órám van még hátra. Gyorsan elkészültünk mindennel, felkaptuk a bőröndöket és indultunk is ki a reptérhez. Még egy óra maradt a gép felszállásáig, de így is csak fél órát lehetett velem mivel fél órával az indulás előtt be kellett szállni a repülőbe. Ebben a fél órában ezerszer elmondtam neki, hogy mennyire szeretem és nagyon fog hiányozni. A hangosbemondó felszólította az utasokat, hogy szálljanak fel a gépre, így egy hosszú ölelés és egy csók után elengedtem, pedig nagyon nehéz volt megtenni. Amint eltűnt előlem már is sírni kezdtem. Elővettem a mobilomat és írtam egy sms-t neki.

„ Szia, kicsim már most hiányzol pedig még nincs két perce, hogy elmentél. Szeretlek”
Nem sokkal később kaptam is az sms-re a választ.

„ Nekem is nagyon hiányzol és remélem minél hamarabb vége lesz a forgatásnak, hogy újra a karomba tarthassalak. Hívlak, ha odaértem. Szeretlek.”

Újra elkezdtem sírni és csak sírtam az emberek már bolondnak néztek, hogy mi bajom lehet, de nem érdekelt. Felvettem a napszemüvegem, mert közben értesültek a fotósok, hogy most fog visszarepülni a szerelmem és engem pedig itt hagy, így nem akartam, hogy az kerüljön a címlapokra, hogy „Kellan új barátnője egy reptéren sírt, míg szerelme elhagyja az országot a forgatás miatt.” Gyorsan fogtam egy taxit és hazamentem. A ház olyan üres volt nélküle csak álltam a nappali közepén és vártam mikor jön és ölel át, de sajnos hiába vártam. Megígérte, hogy felhív, mikor megérkezik, már alig vártam, mert így legalább hallhatom a hangját, ha őt még nem is láthatom.

(Kellan szemszöge)

Nagy nehezen, de elengedtem szerelmemet és megindultam a gép felé. Mikor elfoglaltam a helyemet a telefonom rezegni kezdett. Megnéztem és kaptam egy sms-t.

„ Szia, kicsim már most hiányzol pedig még nincs két perce, hogy elmentél. Szeretlek”

Annyira megszakadt a szívem mikor ezt olvastam legszívesebben leszálltam volna a gépről, hogy visszamenjek hozzá, de sajnos nem tehettem meg. Gyorsan írtam neki vissza.

„ Nekem is nagyon hiányzol és remélem minél hamarabb vége lesz a forgatásnak, hogy újra a karomba tarthassalak. Hívlak, ha odaértem. Szeretlek.”

Ezután kikapcsoltam a telefonomat, mert a repülőn nem lenne szabad bekapcsolva hagynom. Tizenegy volt az út. Sokszor elbóbiskoltam, de végig Ritán járt az eszem, hogy vajon most mit csinál, visszament-e márt. Szomorú voltam nagyon, hiányzott és még ennyire nem fájt valakinek a hiánya. Végre megérkeztem, felvettem a csomagjaimat és a hotel felé vettem az irányt. Bejelentkeztem és felmentem a szobába, közben sikítozó lányok hada várta, hogy autógrammot adjak és mind kérdezte, hogy ugye nem igaz az, hogy van barátnőm, nem mondtam semmit sem. Elindultam felfelé a szobámba, amikor megláttam Robot, aki ugyan úgy le volt törve, mint én.

- Szia Rob, mi újság látom te sem vagy valami jó kedvedben?!

- Szia Kellan, nem is most hagytam Londonba a barátnőmet, de sajnos ő nem jöhetett velem, így most kénytelen vagyok nélkülözni a forgatás végéig. Veled mizújs te sem vagy valami jó formába?

- Nekem mondod, ugyan az van velem, mint veled csak azzal a kis eltéréssel, hogy én Ferrara-ban, egy olasz kisvárosban hagytam a barátnőmet.

- Tudom milyen érzés. Bocs, de megyek, mert még fel kell hívnom.

- Menj csak nekem is megígértem neki. Szia

- Szia.

Amint beértem a szobába dobtam is le a cuccomat és nyúltam a telefonomért és már hívtam is.

- Igen – Vette fel szerelmem a telefont, annyira jó volt hallani a hangját.

- Szia, szívem, megérkeztem, annyira, de annyira hiányzol. El sem tudom mondani milyen rossz nélküled.

- Jaj de jó hallani a hangod végre. Nekem is nagyon hiányzol, üres az egész ház nélküled.

- Nekem is a tiedet. De mennem kell, mert fáradt vagyok nagyon és holnap korán kell kelne, de hívni foglak még. Szeretlek, szívem remélem, minél hamarabb láthatlak. Vigyázz magadra jó éjt.

- Te is vigyázz magadra, jó éjt szeretlek.

Mikor leraktam a telefont rögtön a fürdőbe mentem lezuhanyozni és utána már feküdtem is be az ágyba, de sajnos nem tudtam aludni folyton Rita járt a fejembe, de egyszer csak elnyomott az álom.

3. fejezet - Hétköznapok

Hétköznapok

Már lassan egy hónapja együtt vagyunk, minden szabad percünket együtt töltjük, már a fotósok sem zavarnak minket és minden este nálam alszik. Egyik nap úgy döntöttem, hogy meglepem egy finom vacsival a kedvencét fogom főzni lassange-t. Éppen egy meghallgatáson volt addig én szépen meg tudtam csinálni mire hazaér. A kajával elkészültem és nekiálltam magamat is harci díszbe öltöztetni. Egy lila felsőt, egy koptatott farmert és egy lila magas sarkú cipőt. Megfogtam a ruhát és a cipőt és bevonultam a fürdőszobába lezuhanyozni, mire készen lettem már kopogtattak is. Kinyitottam az ajtót és meg láttam a szerelmemet.

- Szia, kicsim, de csini vagy az összes lány elbújhatna melletted. – ennél a mondatánál úgy elpirultam, hogy a kaliforniai paprika hozzám képes kutya füle.

- Öhmm köszönöm szépen te sem panaszkodhatsz. Gyere, menjünk vacsizni, mert még a végén kihül.

Leültünk az asztalhoz és vacsi közben beszélgettünk és vagy ezerszer elmondtuk a másiknak, hogy szeretjük. A vacsora végén Kellan telefonja megszólalt:

- Szia Stephenie! Mondjad, miben segíthetek…Ez nem lehet igaz , miért csinálják ezt?...De nem ez lett megbeszélve…Jó rendben értem persze csak nem épp a megfelelő időpont…Köszönöm, hogy szóltál. Szia.

- Mi történt édesem, valami baj van?

- Igen egy hét múlva Vancouver-be kell utaznom, mert elkezdték a forgatást.

- De miért pont most, amikor minden jó és szép?

- Nem tudom kincsem, de nem tudok mit tenni, ha nem megyek, akkor felbontják a szerződésemet.

- Persze megértem, menj, csak majd addig folytatom a munkákat a házad körül.

- Köszönöm aranyos vagy, sokat jelent ez nekem és persze te is.

- Te is nekem, szeretlek.

- Én is téged.

Ezzel abba is hagytuk a beszélgetést és már a hálószoba felé vettük az irányt. Életem egyik legszebb együtt léte volt ez, mivel tudtuk, hogy nem sokáig tudjuk már egymás közelségét élvezni. A gyönyör után mind a ketten pihegve feküdtünk egymás mellé és egymás karjai közt aludtunk el.

(Kellan szemszöge)

Reggel mikor felébredtem, ránéztem kedvesemre, aki még mindig mélyen aludt, így tudtam figyelni a gyönyörű arcát. Azon elmélkedtem, hogy hogyan tudom majd elviselni a hiányát, mondhatnám neki azt, hogy jöjjön velem, de nem akarom, hogy az állását áldozza fel értem. Adtam egy puszit a homlokára, de meg sem mozdult, így arra gondoltam, hogy készítek neki egy reggelit. Készítettem tükörtojást hozzá szalonnát és teát főztem. Mire mindennel készen lettem még mindig nem ébredt fel, így egy tálcára és bevittem a hálóba, letettem az ágyra és megvártam, míg felébred. Elkezdtem csókolgatni, mire kinyitotta a szemét, és meglepődve nézett rám mikor meglátta a kész reggelit.

- Édesem ezt nem kellett volna, annyira aranyos vagy. – mondta elérzékenyülve, majd megölelt.

- Semmiség. Nem akartalak felébreszteni, így inkább csináltam neked reggelit, de már nem bírtam tovább, ezért keltettelek fel. Na de egyél, mert a végén még hidegen kell megenned.

- Kicsim ez isteni nem is tudtam, hogy tudsz főzni.

- Aki sokáig egyedül él annak meg kell tanulnia egy két dolgot elkészítenie.

Szép csendben megreggelizett, én nem ettem, mert míg elkészítettem neki addig én falatoztam egy kicsit. Majd mondtam, hogy öltözzön fel, mert elmegyünk sétálni. Sok mindent megnéztünk ebben a kis városban. Nagyon jól szórakoztunk. Dél környéken beültünk egy kisebb étterembe megebédeltünk és elmentünk egy kicsit vásárolni az utazás miatt, hogy ne az utolsó pillanatba kelljen megtenni.

(Rita szemszöge)

Mikor végeztünk a vásárlással eszembe jutott, hogy ez miért is kellett. Legszívesebben sírva fakadtam volna, de nem tettem, mert Kellan itt sétált mellettem. Hazaértünk és elpakoltuk a megvett dolgokat.

- Figyelj mackó, elmegyek gyors zuhanyozni és utána készítek neked valami finomat. Jó lesz így?

- Persze szívem tökéletes, bármikor csinálod meg a vacsorát nekem tökéletes.

Előszedtem egy rövidnadrágot és egy fekete pólót. Bementem a fürdőbe letettem a polcra, levettem a ruháimat és beléptem a zuhany alá. Amint megnyitottam a zuhanyt, úgy a könnyeim is elkezdtek folyni.

„ Ilyen nincs, egyszer leszek boldog igazán az életemben és úgy érzem megtaláltam végre azt a valakit, aki igazán magamért szeret, nem ver át és nem csal meg. Erre mi történik, jön ez a forgatás és mindent elront. El kell utaznia és ki tudja, hogy mennyi időre, lehet, hogy ott talál majd valakit és engem meg itt hagy. Nem ezen nem szabad most agyalnom az a lényeg, hogy most velem van és ez a fontos.”

Mikor elapadtak a könnyeim, úgy döntöttem, hogy kimegyek, nehogy Kellan aggódjon értem. Mikor kiléptem megláttam, ahogy a TV- előtti kanapén fekszik és alszik. Így elkezdtem készíteni a vacsorát. Penne tésztát kifőztem, a sonkát összevágtam kicsi kockákra majd mellé a gombát is. Tejszínes szószba pár percig főztem majd egy jénai tálba beleraktam a tésztát. Leöntöttem a szósszal és sajtot reszelve betettem a sütőbe. Tizenöt perc múlva kész is lett. Megterítettem és leültem Kellan mellé az kanapéra. Megsimogattam az arcát és ő rögtön felébredt az ölébe kapott és szenvedélyesen megcsókolt.

- Szia cicám. Mi ez a finom illat? – kérdezte kedvesem.

- Semmi csak kész a vacsora és gondoltam szólok.

- Nagyon aranyos, vagy de nem kellett volna vele bajlódnod, nekem a pizza vagy a kínai kaja is megfelelt volna.

- Arról szó sincs. Ameddig velem vagy nem eszel ilyen szemetet csak is normális ételt. – szóltam vissza egy kicsit dühösen mire észrevettem, hogy megszeppen, mint egy kisgyerek.

- Nyugi kicsim csak neked akarok jót, semmi mást. – miután befejezte megölelt.

- Na, gyere te kis mackó ideje enni, mert a végén meg sovány mackó leszel, és azt nem akarom, mert akkor kihez fogok hozzá bújni?

- Megyek, már megyek.

Odaültünk az asztalhoz és miközben ettünk megbeszéltük, hogy mikor fog vissza menni a forgatásra. Nagyon nem szerettem erről beszélni, de muszáj volt nem kerülhettem el, mert ha csak halogatom, akkor még rosszabb lesz. Tisztáztunk mindent, hogy mikor végzek a házával beköltözök, mert sokat jelentek a számára és úgy gondolja, hogy fordítsuk komolyra a kapcsolatunkat. Nagyon örültem ennek, de jobb lett volna, ha vele együtt költözök be az még is olyan meghittebb. Az est további részét a hálóba töltöttük. Egy felejthetetlen együtt lét volt, de még is a legjobb az volt, hogy magam mellett tudhattam a legjobb pasit a világon. Visszagondoltam arra, amikor még Magyarországon voltam és együtt voltam Márkkal. Feleennyire sem szerettem, mint most Kellant. Egyik nap haza fele tartottam a suliból, de közbe gondoltam, hogy felnézek Márkhoz, de amint kinyitottam az ajtót a szíven azon nyomban ezer meg ezer darabra tört, mert megláttam, ahogy a szerelmem egy másik nővel van egy ágyban. 

- TE MEG MIT KÉPZELSZ, MIT CSINÁLSZ? – ordítottam el maga.

- Rita, kérlek, hagyd, hogy megmagyarázzam.

- MÉG IS MIT KÉNE, MOND CSAK MEG TALÁN AZT, HOGY EGY IDEGEN NŐ VAN AZ ÁGYADBAN?! – ordítottam tovább – EZEN NINCS MIT MEGBESZÉLNI TŰNJ EL AZ ÉLETEMBŐL ÉS NE IS KERES.

Tudom szánalmas ezen gondolkodni miközben életem szerelme, - mert érzem, hogy ő az igazi és vele szeretném leélni az életemet, - fekszik itt mellettem, de akaratlanul is visszagondoltam, hogy milyen boldogtalan voltam akkor. Azt sem tudom, hogy mikor aludtam el csak arra ébredtem, hogy finom illatok jönnek be a szobába.