7. fejezet - A haza út

Szeretnélek megkérni titeket, hogy kommenteljetek a fejezetekhez, mert így nem tudom, hogy jók-e vagy sem és hogy min kellene változtatnom. Eddig egyetlen egy kritikát kaptam és köszönöm! Tudom ritkán írok, de valahogy semmi időm nincs írni. 10 kommentet szeretnék legalább látni ennél a fejezetnél, mert van elvileg 4 rendszeres olvasom és gondolom sokan is nézik legalább is a számlálóból ez jön le és ha nem lesz meg a 10 komment akkor befejezem a történet írást vagy legalább is nem tetszek fel új részeket!

A haza út

Egy hónap után visszajöttem Olaszországba elintézni egy-két dolgot a haza úttal kapcsolatosan, ugyan is karácsonyra visszamegyek Kellan-nel a szüleimhez. Nagyon várom már, hogy haza menjek. Egy kicsit ideges is vagyok, mert van valami furcsa előérzetem, ami nem hagy nyugodni és általában az ilyes fajta megérzéseim mindig bejönnek. Míg ezen gondolkodtam bepakoltam a bőröndömbe az utazáshoz szükséges dolgok. Nem csomagoltam sok mindent, mert Magyarországon maradt a legtöbb cuccom. Kikészítettem egy fekete magas sarkú csizmát, fehér mintás felsőt és egy farmer miniszoknyát, amibe majd a reptérre megyek. Kellannel majd csak a reptéren fogok találkozni. Gyorsan még elszaladtam Kellannek ajándékot venni, mert még nem találtam meg az igazit. Már majdnem feladtam mikor egy ékszerbolt mellett mentem el és megláttam egy gyönyörű medált, ami egy yin-yangot ábrázol. Ez kell nekem gondoltam magamba.

- Jó napot Kisasszony miben segíthetek? – kérdezte az eladó. Egy alacsony zömök ősz hajú idős férfi volt.

- Jó napot, igen azt a medált szeretném a kirakatban. – mutattam a gyönyörű medálra.

- Pont ez az utolsó darab belőle. Szerencséje van kisasszony nagyon kapós volt. – Közben kivette a kirakatból és belerakta egy kis dobozkába majd a pénztárhoz ment. – Parancsoljon.

- Köszönöm szépen. – odaadtam a pénzt. Nem mondom, hogy olcsó volt, de drága sem pont megfelelő volt az ára. – Viszlát, további szép napot.

- Viszlát, magának is.

Kimentem a boltból és azonnal hazamentem, mert másfél órám volt a gépig. Gyorsan felkaptam a bőröndömet és szaladtam is a kocsimhoz. Szép nyugodt tempóval mentem a reptérre. Leparkoltam a parkolóba. Gyors kivettem a csomagtartóból a cuccomat és megindultam, hogy bechekkoljak. Amint végeztem ezzel két erős kéz ölelte át a derekamat. Megfordultam és a világ legszebb szempárjával találom magam szembe.

- Szia, cica rég láttalak már azt hittem soha nem jön el az a perc. – amint ezt kimondta az ajkaimra tapadt. Nehezen tudtam visszafogni magam, hogy ott helyben le ne teperjem. – Hiányoztál édes.

- Szia. Te is hiányoztál nekem, de szerencsére most egy darabig együtt lehetünk. Remélem a szüleimnek is tetszeni fogsz, bár már nagylány vagyok tudok ésszerűen választani.

- Ez igaz egy ilyen jó pasit, mint én ez jó választás egyet értek. – Mondta nevetve.

- Az ego befigyel, de én így szeretlek, ahogy vagy.

- Én is így szeretlek, ahogy vagy.

Újra megcsókolt, de ez egy gyengéd csók volt. Belebújtam az ölelésébe és szorosan hozzábújtam és csak élveztem, hogy vele lehetek. Sokáig még így álltunk aztán elmentünk vettünk szendvicseket.

„ A Magyarországra tartó gépbe megkezdődött a beszállás.”

- Gyere, édes induljunk. – Fogta meg a kezem és elindultunk a kapuhoz.
Felszálltunk a gépre és elfoglaltuk a helyünket. Becsatoltam magam, mert éreztem, hogy perceken belül elalszom. Így is történt és csak a leszállás előtt ébredtem fel.

(Kellan szemszöge)

Már reggel izgatottan keltem fel, mert ma végre láthatom a szerelmemet. Már lassan egy hónapja nem láttam a forgatás miatt és nagyon hiányzik. Az ajándéka már meg van csak a kivitelezéssel akad majd egy kis gond, de ezt is meg fogom oldani és ekkor eszembe jutott, hogy felhívom Vivit ő úgy is tudja, hogy Magyarországon, hogyan lehet beszerezni. Miután beszéltem vele kiindultam a reptérre Olaszország felé. Az út unalmas volt, de megérte. Leszálltam és még másfél óra volt az indulásig, addig bechekkoltam és leültem a váróba várni szerelmemet. Már fél órája ültem mikor megláttam, amint gyorsan bechekkol. A háta mögé mentem és megöleltem.

- Szia, cica rég láttalak már azt hittem soha nem jön el az a perc. – amint ezt kimondtam az ajkaira tapadtam. Nehezen tudtam visszafogni magam, hogy ott helyben le ne teperjem. – Hiányoztál édes.

- Szia. Te is hiányoztál nekem, de szerencsére most egy darabig együtt lehetünk. Remélem a szüleimnek is tetszeni fogsz, bár már nagylány vagyok, tudok ésszerűen választani.

- Ez igaz egy ilyen jó pasit, mint én ez jó választás egyet értek. – Mondtam nevetve.

- Az ego befigyel, de én így szeretlek, ahogy vagy.

- Én is így szeretlek, ahogy vagy.

Vettünk szendvicseke megettük és már mehettünk is fel a gépre. Ahogy Rita leült bekapcsolta az övét láttam rajta, hogy fáradt így nem is kérdeztem semmiről, had aludjon. Percek alatt el is aludt. Én is kicsit elszundítottam, de még jóval leszállás előtt felkeltem. Szerelmem még mindig édesen aludt. Óvatosan egy puszit nyomtam a homlokára ő meg hozzám bújt. Leszállás előtt felkeltettem, hogy ne az utolsó pillanatban keljen fel.

- Édesem, kelj fel tíz perc és leszállunk. – mondtam és megcsókoltam.

- De… én… fáradt… vagyok. – nyöszörögte. – Aludni akarok még.

- Muszáj felkelned, nem vihetlek a kezembe, bár jó lenne.

- Jó okés mindjárt felkelek.

Kinyitotta a szemét és kicsit rendbe szedte magát, pedig így is szép volt. Amint leszálltunk a gépről rögtön a csomagjain felé vettük az irányt.