10. fejezet - Váratlanok

Sajnálom, hogy kicsit késtem, de nem voltam igazán net közelben és a rész végét sem volt meg teljesen és összecsapni meg nem akartam! Remélem tetszeni fog és bocsi a függővég miatt, így kicsit izgibb a következő fejezetet megpróbálom a következő hétvégére hozni, de nem ígérek semmit.

Váratlanok

Reggel iszonyatos hányingerre keltem fel épp hogy kiértem a mosdóig. Nah szép összeszedtem valami nyavalyát így szilveszter előtt. Visszamentem szerelmemhez, aki még az igazak álmát aludta. Apró csókokkal ébrezgettem, hisz két óra múlva indul a gépünk Londonba.

- Had aludjak még, fáradt vagyok.

- Nem lehet, ma megy a gépünk Londonba.

- Még 10 percet kérek.

- Jó, de csak 10 perc.

- Köszönöm.

- Szívesen.

Gyors leszaladtam, hogy készítsek valami reggeli félét. Egy könnyed omlettet csináltam és felvittem szerelmemnek, hogy ágyban tudjunk reggelizni. Amint felértem megláttam plüssmacim álmos fejét.

- Jó reggelt álomszuszék. Hoztam egy kis reggelit.

- Nem kellett volna kicsim épp indulni akartam lefele, de ha már voltál ilyen tünemény, hogy felhozd, akkor elfogadom.

Gyors reggeli után elköszöntünk a szüleimtől és a reptér felé vettük az irányt.

A gép indulásáig volt még fél óránk, így vettünk pár szendvicset a reptéri büfében, hogy az úton legyen mit enni, mivel nem szeretem a gépen felszolgált ételeket. Gyorsan eltelt a fél óra így a kapuhoz indultunk, nem is tartott sokáig mire beszálltunk. A gép felszállását követően nem sokkal el is aludtam. Jobban szeretem végig aludni a repülő utat, így legalább nem idegeskedem végig. A leszállás előtt nem sokkal felébredtem. Amint leszállt a gép a csomagjainkért mentünk és az én drága kiskutyámért, akit szerencsére el tudtunk hozni. Gyors összeszedtünk mindent és elindultunk egy hotelba.

*Szilveszter napja*

- Szívem ideje lenne készülődni, nem akarom megváratni Vivit tudod milyen ideges arra, ha valaki késik.

- Nyugi cica, nem fogunk elkésni 2 perc és készen vagyok, nem vagyok nő, hogy még sminkeljem is magam.

- Mintha rajtam 2 kiló smink lenne, tud meg már lassan 10 perce készen vagyok.

- Ne haragudj nem úgy értettem. – Jött ki a fürdő szobából és békítőleg megcsókolt.

- Tudom, de most már ideje lenne elindulni.

- Értettem asszonyom. – Vágta magát haptákba ezen csak kuncogtam egy jót.

Vivi aztán kitett magáért volt itt minden, mint ahogy minden szilveszterkor. Nem is csodálkoztam, hisz 4 évig így szilvesztereztünk. A jó öreg üvegezés nem maradhatott el. Elég durva feladatok voltak. Robnak striptízelnie kellett, nekem Kellan hasáról kellett tejszínhabot lenyalnom úgy, hogy a nadrágjától a szájáig onnan meg egy epret kellett kivennem. Eléggé feloldódtak a gátlásaink, így szabadon engedtük a fantáziánkat. Éjfélkor jött a koccintás és az újévi fogadalmak. Hajnali 3 körül mindenki kidőlt. Kellanel elvonszoltuk magunkat a legközelebbi vendégszobába, és úgy ahogy voltunk bedőltünk az ágyba. Reggel iszonyatos fejfájásra és hányingerre keltem fel. Ennyit arról, hogy nem leszek másnapos. Finom illatok csapták meg az orrom és ezzel egy időben szerelmem is felébredt. Kimentünk a konyhába, ahol Vivi már nagyban tevékenykedet. Kezünkbe nyomott egy pohár narancslét és egy szem aszpirint. Mit ne mondjak életmentő volt. Kellan és Jackson húzták Vivi fejét, amiért kaptak is, mivel nekik kellett mosogatni. Reggeli után segítettünk összepakolni utána indultunk vissza a hotelba. Úgy terveztük, hogy egy jó ideig Londonban maradunk, hisz nekem itt volt munkám, Kellan meg éppen szabin volt.

*Pár héttel később*

Egyre többet voltam rosszul és kezdet gyanús lenni. Egyik nap, ahogy jöttem vissza a szállodába megálltam egy patika előtt és vettem egy terhességi tesztet. Bár tudtam, hogy úgy is negatív lesz, mivel nekem nem lehet gyerekem. Jó mélyre raktam a táskámba nem akartam, hogy Kellan megtalálja, és hiú ábrándokba kergesse magát. Tudom nagyon jól, hogy szeretne, már gyereket látom, ahogy a kisgyerekekre néz, ugyanaz a csillogás van a szemében, mint az enyémben, de én ezt nem tudom megadni neki. Szomorúan ültem be a kocsiba és hajtottam egészen a hotelig. Felmentem a szobába és Besszel találtam magam szembe, aki már nagyon szeretet volna sétálni. Gyorsan megkerestem a nyakörvét és a pórázát, és elindultunk sétálni egyet. A friss levegő kiszelőztette a fejemet, így kicsit józanabbul gondolkodtam. Mi van, ha még is terhes vagyok, hogyan mondom el Kellanek. A karrierem is most van a csúcspontján, de kit érdekel, ha lehet egy kisbabám, akit szerethetek, ölelhetek. Ezekre a gondolatokra könny szökött a szemembe. Legbelül reménykedtem, hogy a test pozitív lesz. Meg álltunk egy parkban Besszt szabadon engedtem had rohangálja ki magát, addig én leültem egy padra. Annyi minden járt a fejembe, kész káosz. Reméltem, hogy mikor hazaérek Kellan még nincs a szállodában pedig mindig ott van. Biztos közbejött valami és el kellett szaladnia. Sokáig gondolkodtam, míg nem Bessz visszaszaladt hozzám és fáradtan nézett rám. Úgy látszik ideje elindulni. Szépen lassan visszasétáltunk a hotelban, a recepciós régi ismerőseként köszöntött. Beszálltam a liftben és megnyomtam az ötös gombot. Amint beértem a szóbába Kellant kerestem, de sehol nem találtam. Ideje felhívni. Első hívásra nem vette fel. Kezdtem ideges lenni, hogy valami baja van, de szerencsére második hívásra felvette.

- Igen – szólt bele fáradtan és zihált hangon.

- Szia Kellan Rita vagyok, csak szeretném tudni merre vagy és hogy mikor érsz haza? Maradjak ébren vagy nem kell?

- Semmi szükség rá nyugodtan aludj, majd megyek, amint tudok.

- Hol vagy? Olyan fura a hangod.

- Fotózáson vagyok és szaladtam hogy elérjem a telefont, sürgős munka ma reggel hívott az ügynököm csak nem tudtam neked szólni, mert sietnem kellett. – Kellan drágám gyere már. - hallottam egy ismeretlen női hangot a háttérben.

- Ez meg ki volt?

- Csak a fotós, mindig így beszél mindenkivel kezd az idegeimre menni, de most mennem kell, ha nem fej nélkül akarok hazamenni. Vigyázz magadra. Jóéjt.

- Te is szeretlek. – De választ már nem hallottam, mert kinyomta.

Elég fura egy telefonbeszélgetés volt. Mintha ideges lett volna, vagy én nem is tudom. Nagyon rosszul éreztem magam ettől a beszélgetéstől mit, ha valamit titkolt volna vagy csak kezdek paranoiás lenni. De mi van, ha még is…Nem bele se akarok gondolni, így is a sírás határán vagyok. Jobb lesz, ha csinálok valami kaját, mert már nagyon éhes vagy. Gyorsan összedobtam egy egyszerű mascarpone-s sonkás tésztát. Míg a tészta kifőtt apró kockákra vágtam a sonkát és megcsináltam a szószt. Összekevertem minden alapanyagot, míg vártam, hogy egy kicsit kihűljön csináltam pudingot. Hirtelen annyira megkívántam az édességet, hogy már fájt a hasam, hogy nem kapja meg amit akar. Erről jut eszembe még meg kell csinálnom a terhességi tesztet is. Megvacsoráztam utána elvonultam a fürdőszobába a tesztel együtt. Rápisiltem a tesztre, ráraktam a mosdókagylóra és le-föl sétáltam. 5 percet kellett várni, de csak egy perc telt el. Na jó addig fürdök egyet. Megengedtem a kádba a vizet, különböző fürdősókat raktam bele, hogy jól ellazuljak. Belehuppantam a jó meleg vízbe és próbáltam ellazulni. Nagyokat pislogva nekitámasztottam a fejem a kád peremére és elnyomott az álom. Elég furcsát álmodtam álmodtam.

Egy csodálatos parkban ültünk Kellannel és két kislányt figyeltünk boldogan. Ikrek voltak és együtt hintáztak, nevetgéltek és futkároztak. Az egyik kislány odafutott hozzám és panaszosan megszólalt.

- Anya Emma nem adja oda a labdámat.

- Lili kicsim szépen kérted vissza, vagy megint úgy ahogy szoktad?

- Szépen kértem most.

- Emma kislányom – szólt Kellan a másik kicsi lánynak.

- Igen apa.

- Add vissza Lilinek a labdáját itt a tied, mind a kettő egyforma, hogy ne vesszetek rajta össze.

- Rendben van apu, de mehetünk vissza játszani?

- Persze menjetek csak, de semmi veszekedés.

- Okééés – kiabáltak vissza kórusba.

Mosolyogva öleltük egymást át Kellannel, de hirtelen eltűnt csak a két kicsi lány játszott vidáman a parkban. Egy levelet írtam, amibe a lányok fejlődéséről írok. A végén pedig az állt, hogy „Kedves Kellan a lányaidat nem tiltottam el tőled, de amit velem tettél azt nem tudom megbocsájtani. A lányoknak szükségük van egy apára is, kérlek, gyere el a szülinapjukra. UI.: Ne okozz a lányoknak is fájdalmat.”

Hirtelen ébredtem fel. Elég jól elaludtam, mert a víz már kihűlt. Gyorsan megtörölköztem, felvettem egy fürdőköpenyt és szép lassan a mosdóhoz sétáltam. Felemeltem a tesztet és megnéztem az eredményt, ami nem mást mutatott mint…