2010. március 20., szombat
Kérés
9.fejezet - Változás
A lánykérés után 1000 Wattos mosoly ült ki az arcomra. Segítettem anyának elpakolni, míg a fiúk beszélgettek.
- Kicsim mikor voltál utoljára kontrolon? – kérdezte anya egy jó hosszú csönd után.
- Anya muszáj, éppen most tudod nagyon jól, hogy nem szeretem ezt a témát.
- Tudom kicsim csak nagyon féltelek.
- Anya az isten szerelmére nem vagyok, már gyerek 22 éves vagyok, tudok magamra vigyázni. – nem tudom miért, de angolul kezdem el kiabálni. – 15 éve annak, hogy volt a műtétem volt időm hozzászokni a gondolathoz, hogy örökre ezzel kell élnem nagyon nem szeretem, ha valaki felhozza ezt a témát. Tudod nagyon jól, hogy ilyenkor eszembe jut az, hogy 5% az esély arra, hogy terhes legyek. De te felhozod pont karácsony napján ezt az egészet még csoda, hogy Kellan nem kérdezett rá miért van a hasamon az a nagy heg, mert nem akarok róla még beszélni. Tud meg februárra kaptam időpontot Szegedre, hogy elmenjek és még ide is jövök a hátammal, hogy azt is megnézzék. – A dühkitörésem után sírva rogytam össze a konyha közepén.Kellan odasietett hozzám felemelt és felvitt a szobámba. Szorosan hozzábújtam soha nem akartam elengedni. Nem tudom meddig ringatott a karjában, de már csak arra eszméltem fel, hogy nyugodtan veszem a levegőt és nem sírok.
- Édesem jól vagy már? – kérdezte aggodalommal teli hangon.
- Igen szívem csak kicsit kiborított anyum aggodalma, még mindig úgy viselkedik velem, mint egy 7 éves kislánnyal, aki nem tud magára vigyázni.
- Tudod nagyon jól, hogy azért csinálja, mert szeret és félt.
- Igen tudom, de akkor is. Sajnálom, hogy így kellett megtudnod ezeket a dolgokat, tudom el kellett volna mondanom hamarabb is, de nem volt bátorságom hozzá.
- Semmi baj cica amúgy is meg akartam volna már kérdezni miért van rajtad egy heg.
- Kérlek, beszéljünk másról nem akarok szomorú lenni.
- Rendben édes. Mi legyen ennek a szőrmóknak a neve?
- Hát nem is tudom. Talán… Várj fiú vagy lány kutya?
- Lány.
- Hát akkor… Bessz az annyira szép kutya név.
- Ahogy akarod akkor Bessz lesz.
A nap további részét a szobámba töltöttük Bessz társaságába, aki egy idő után elaludt a hasamon. Annyira aranyos volt nem volt szívem felkelni pedig már nagyon éhes voltam, amin kicsit meg is lepődtem, mert nem rég ettem egy kiadósat.
- Kellan hoznál fel nekem valami kaját lehetőleg édes legyen, nagyon éhes vagyok és nem akarom Besszt felkelteni azzal, hogy arrébb rakom.
- Persze kincsem neked bármit.
Nemsokára rá megjelent egy tálcával a kezében, ami roskadásig volt palacsintával, nutellával, csoki öntettel, tejszínhabbal és eperrel. Mindegyikből raktam a palacsintára és elkezdtem falatozni vagy már az ötödiknél járhattam, amikor hirtelen rosszul lettem és nem törődve Besszel a fürdőbe rohantam, hogy kiadjam a megevett palacsintákat. Miután végeztem gyorsan fogat mostam és visszabattyogtam a szobámba. Kellan aggodva nézet rám én meg csak legyintettem egyet, hogy semmi komoly. Gyors befészkeltem magam az ágyba és intettem Kellannek hogy ő is feküdjön ide. Amint befeküdt az ágyba én szorosan hozzábújtam és pillanatok alatt álomba merültem.
A napok egyhangúan teltek. Anyától bocsánatot kértem a viselkedésemért. Szilveszter előtt pár nappal visszautaztunk Londonba, mert a szilvesztert Vivinél töltjük. Nagyon várom már hisz amióta ismerjük egymást minden szilvesztert együtt töltöttünk. Egy nappal az indulás előtt már nem bírtam magammal. Le föl járkáltam a szobába, míg nem úgy döntöttem, hogy az unalmamat vásárlással töltöm el.
Már vagy egy órája járkáltam a közeli bevásárló központban, amikor a hajfestékek mellett mentem el. Mindig is szőke hajam volt és már kezdtem egy kicsit unni, így hát elhatároztam ideje változni. Körülnéztem a festékek között és megakadt a szeme a csokoládébarna festéken, rögtön megfogtam és a kosárba tettem. A pénztár felé vettem az irányt, hogy minél hamarabb hazaérjek és befessem a hajam. Nem szerettem fodrásszal festeni a hajam, mert kész vagyon. Igaz van elég pénzem, de amit meg tudok csinálni egyedül azt, megcsinálom.
Hamar hazaértem. Nem volt otthon senki csak Bessz. Annyira aranyos kutya meg tudnám zabálni. Felszaladtam a fürdőbe és már kezdtem is hozzá a festésnek. Fél óráig kellett rajta hagynom a festéket a hajamon miután lemostam eléggé meglepődtem magamon. Nagyon furcsa volt, de tetszet és nagyon jól is állt.
Pár óra múlva hallottam, hogy valaki becsukta a bejárati ajtót és az emelet felé veszi az irányt. Perceken belül Kellan lépet be az ajtón és amint meglátott a szemei kitágultak.
- Mi van, édes már fel sem ismersz? – kuncogtam közben.
- Hát… te csodálatos vagy, de miért festetted be a hajad nekem szőkén is tetszettél.
- Nagyon untam már szőke lenni.
Nem mondott semmit csak szenvedélyesen megcsókolt és elindult az ágy felé. Nekem sem kellett kétszer mondani azonnal követtem. Ahogy elérte az ágyat megbotlott és ráesett engem magával húzva. Átadtuk magunkat az érzelmeknek. Szenvedélyes csókok közepette megszabadítottuk egymást a ruháktól és apró csókokkal kényeztettük egymást. A vágy teljes erővel söpört végig a testemen. Egy határozott mozdulattal fölé kerekedtem, hogy végre testünk eggyé váljon. Amint testünk eggyé vált egyenletesen kezdtem el mozogni rajta. Lassú tempómat megelégelve a hátamra fordított és gyorsabb iramba kezdett. Kéjes nyögések hagyták el ajkainkat. A gyönyör közeledtével a nyögések már-már sikolyok voltak. Egyszerre értük el a gyönyör kapuját, ami egyszerűen csodás volt. Pihegve feküdtünk egymás mellett és elvesztünk egymás tekintetében. Már vagy fél órája feküdtünk így mikor eszembe jutott, hogy készülődni kellene, hisz holnap reggel indul a gépünk Londonba.
Gyors magamra kaptam a ruháimat és elkezdtem bepakolni a bőröndökbe. Kellan is összepakolta a cuccait így már csak anyáéktól kell elköszönni és már indulhatunk is. Mire végeztünk már este volt így gyors lezuhanyoztunk, vacsoráztunk és mentünk aludni. Hamar elnyomott az álom.
2010. február 26., péntek
The End!
2010. február 16., kedd
8. fejezet - Karácsony
(Rita szemszöge)
Mikor kiértünk a reptérről rögtön a szüleimet kerestem. Meg is láttam apumat, amint az autómnak támaszkodik. Igen az én autóm, mivel nem vittem ki magammal. Egy gyönyörű szép ezüst Volvo C30-as. Elengedtem szerelmem kezét és rohantam apumhoz. Nagyon szeretem és hiányzott, hogy átöleljen, mindig hozzá bújtam, ha valami gondom volt. Szorosan hozzábújtam és addig öleltem, míg szerelmem ide nem ért. Szerencsére szüleim is megtanultak angolul, mondva, hogy lehet, összeszedek egy külföldi fiút és legalább nem kell fordítanom.
- Szia, apa. Szeretném bemutatni a barátomat Kellan Lutz-t. – Mondtam magyarul. – Annyira hiányoztál nekem. – Öleltem meg újra.
- Üdvözlöm, Robert vagyok Rita édesapja. – Mutatkozott be apum angolul és kezet nyújtott szerelmem felé.
- Jó napot, Kellan Lutz vagyok. – Fogadta el a kéznyújtást.
- Ideje indulni Törpi anyád már tükön ül annyira izgatott. – Fordult hozzám apa.
- Jó ötlet már alig várom, hogy újra lássam anyát.
Beszálltunk a kocsiba még épp időben, mert a fotósok épp akkor jöttek ki a reptérről. Szerencsére nem vettek minket észre, így nem tudtak követni. Az út nagy részét csendben töltöttük. Pécs felé tartottunk, mivel a szüleim egy évvel ezelőtt odaköltöztek. Szekszárdnál járhattunk, mikor már nem bírtam tovább és szenvedélyesen megcsókoltam Kellant, aki nem volt rest és ugyan így visszacsókolt. Már egy jó ideje csak egymás száját kényeztettük, amikor torokköszörülést hallottunk.
- Fiatalok ezt nem itt kellene. Tartogassátok addigra, míg haza érünk. – monda apa zavartan.
- Sajnálom apu, nem fordul elő többet. – Mondtam én is zavartan.
Az út további részében kihúzódtam egészen az ajtóig. Alig bírtam tartoztatni magam, de nem akartam apát kínos helyzetbe hozni, mert még 22 évesen is az ő pici lánya vagyok. Fél órán belül megérkeztünk Pécs határához. Nagyon szép volt karácsony előtt. Minden kivilágítva a Mecsek gyönyörű dombjain a házak csak úgy virítottak.
- Ez gyönyörű. – Monda szerelmem, ahogy elmélyülten nézet ki az ablakon.
- Tudom. Ezért szeretem ezt a várost.
Megérkeztünk. Anyum kitett magáért a ház csak úgy ragyogott. Kiugrottam az autóból és rohantam befelé. Nem bírtam tovább már nagyon hiányzik.
- Anya. Anya. – Kiabáltam amint beértem. – Anya itthon vagyok, megjöttünk.
- Kislányom, végre itthon vagy. Annyira hiányoztál. Csináltam nektek finom betyárt két féle krumplival, mert nem tudtam, hogy a barátod szereti-e a csípőset. De kivirultál te lány, tényleg boldog vagy.
- Jaj anya köszönöm szépen nem kellett volna ennyit fáradnod tudom mennyit kell vele pepecselni.
- Nem számít drágám szívesen csináltam, mivel az egyetlen lányom hazajött, ha már a bátyád nem képes hazalátogatni.
- Tényleg mikor beszéltél vele utoljára?
- Tegnap és mondta, hogy idén sajnos nem tud hazajönni sok munkát kapott és a felesége is lassan szülni fog.
- Ez nagyszerű végre nagynéni leszek.
Tovább beszélgettünk, míg a fiúk bepakoltak, amint ezzel készen voltak bemutattam szerelmemet.
- Anya ő itt a barátom Kellan Lutz.
- Örvendek asszonyom Kellan Lutz vagyok és örülök, hogy megismerhettem.
- Kérlek, tegezz, nem vagyok én olyan öreg. Emma vagyok. Gyertek enni, mert a végén még kihűl minden.
Leültünk az asztalhoz és egyszer csak farkas éhes lettem. Tudom, hogy modortalan vagyok, de nem hagytam, hogy Kellan szedjen előbb. Úgy ettem, mint aki már egy hete nem evett.
Rég végeztem mire a többiek is kész voltak.
- Anya van valami desszert ennék egy kis édességet? – kérdeztem.
- Persze csináltam palacsintát. Mit kérsz hozzá?
- Hát nem is tudom lekvárt meg nutellát.
- Egyszerre egy palacsintába? – kérdezte anyum zavartan.
- Igen egy palacsintába.
- Kicsim te nem vagy terhes? – kérdezte magyarul – mert hát olyan kívánós vagy és egy csomót ettél meg ki is vagy virulva.
- Én? Dehogy anya ne butáskodj, nem lehetek terhes. Egy hete volt meg.
- Jó csak kérdeztem, mert nálam is ez volt mikor veled voltam terhes.
Miután megettük a vacsorát elmentünk Kellannel várost nézni. Este csodaszép a város. Voltunk a Király utcába megnéztünk mindent. Elmentünk még a Széchenyi térre, a Szerelmesek Lakatjaihoz és még sok más látnivalót megmutattam neki.
- Édesem mesélnél nekem az egyetemista éveidről? – kérdezte kedvesem félve.
- Persze, hogy mesélek, de csak nagyvonalakban, mert nagyon hosszú lenne. Kezdem az elején. Vivivel ideköltöztünk egy albérletbe, ahol az egyik rokona is lakot Zoli ő csinált mindent a lakásba. Sok buliba jártunk, így néha kihagytunk pár órát és csak otthon henyéltünk. Nagyon élveztem ezt a négy évet, hiányzik is, hogy Vivivel minden nap együtt legyek és végig beszéljük az egész napot. Az első két év zökkenő mentes volt, minden vizsgán átmentünk. Akkor a szerelmi életem is jó volt. Márkkal boldogok voltunk, de jött a megcsalás. Teljesen kifordultam magamból, ha Vivi nincs ott, akkor már nem élnék. Sokszor gondoltam arra, hogy véget vetek az életemnek. Soha nem éreztem magam ennyire ramatyul magam. Nem akartam semmit az életemtől csak a fájdalmat elmulasztani, amit akkor éreztem. A tanulásba temetkeztem bele alig jártam bulizni, jó, ha havonta egyszer elmentem, de akkor is csak ültem és néztem ki a fejemből. Harmad év végén Vivi megelégelte a zombi élet mondómat és egyik nap elkezdett velem kiabálni, hogy még is mit csinálok, és hogy ez nem mehet, így tovább vissza akarja kapni a barátnőjét, aki folyton mosolyog, és benne van minden hülyeségbe. Akkor jöttem rá, hogy ez nem mehet tovább. Nagy nehezen kimásztam ebből az állapotból és onnantól kezdve boldog voltam megint. De mikor veled találkoztam éreztem, hogy megváltozik az életem. Ennyire boldog még soha nem voltam, mint most. Belehalnék, ha elveszítenélek. – ezzel be is fejeztem a mesélést, már a sírás határán voltam, mikor szorosan átölelt és vigasztalt.
- Semmi baj kicsim. El tudom képzelni milyen nehéz volt neked és ígérem, nem hagylak el soha, csak is akkor, ha te kérsz meg rá.
- Köszönöm.
Elindultunk hazafele. Sokan megnéztek minket, vagyis csak Kellant. Kezdtem kicsit pipa lenni. A sok kis csinibaba itt riszálta magát neki, miközben én a kezét fogtam, de ezeknek a pinky minky pláza cicáknak semmi sem szent. Gyorsítottam a lépteimen és szerencsére Kellan értette, hogy miért sietek ennyire. Mikor hazaértünk a szüleim már minden ajándékot a fa alá tettek.
- Sziasztok, fiatalok. Gyertek, nyissuk ki az ajándékokat. – Jött oda mosolyogva anya.
- Megyünk.
Az ajándékozás elég hamar megvolt. Anyától és apától kaptam egy Remington hajvasalót, és egy kétszemélyes utat Párizsba. Nagyon örültem neki, nem győztem hálálkodni. Kellan kapott egy ezüstórát, ami nagyon szép volt. A szüleimet egy wellness hétvégére fizettem be. Nagyon örültek neki. Kellannek odaadtam a medált, hát mit ne mondjak, eléggé tetszet neki. Már csak az maradt hátra, hogy tőle is megkapjam az ajándékot. Felállt és kiment a konyhába. Nem értettem, hogy miért megy ki, de mikor visszajött egy lyukas doboz volt a kezében. Lerakta elém én meg gyorsan kibontottam. Egy gyönyörű kis Golden retriever volt a dobozban. Piros masni volt a nyakában és azon egy fekete köves gyűrű. Nagy szemekkel néztem fel szerelmemre, aki csak úgy vigyorgott, mint a tejbe tök. Letérdelt elém és kimondta azt a mondatot, amit már 18 éves korom óta hallani akarok.
- Rita Jons hozzám jössz feleségül? – Csak néztem őt tátott szájjal, amin úgy látszik jól mulatott. Megráztam a fejem és válaszoltam neki.
- Igen. Igen. Igen. – Nyakába ugrottam és vagy még tízszer elmondtam, hogy igen. A szüleim odajöttek és gratuláltak nekünk. Alig vártam, hogy felhívjam Vivit.
2010. február 9., kedd
7. fejezet - A haza út
A haza út
Egy hónap után visszajöttem Olaszországba elintézni egy-két dolgot a haza úttal kapcsolatosan, ugyan is karácsonyra visszamegyek Kellan-nel a szüleimhez. Nagyon várom már, hogy haza menjek. Egy kicsit ideges is vagyok, mert van valami furcsa előérzetem, ami nem hagy nyugodni és általában az ilyes fajta megérzéseim mindig bejönnek. Míg ezen gondolkodtam bepakoltam a bőröndömbe az utazáshoz szükséges dolgok. Nem csomagoltam sok mindent, mert Magyarországon maradt a legtöbb cuccom. Kikészítettem egy fekete magas sarkú csizmát, fehér mintás felsőt és egy farmer miniszoknyát, amibe majd a reptérre megyek. Kellannel majd csak a reptéren fogok találkozni. Gyorsan még elszaladtam Kellannek ajándékot venni, mert még nem találtam meg az igazit. Már majdnem feladtam mikor egy ékszerbolt mellett mentem el és megláttam egy gyönyörű medált, ami egy yin-yangot ábrázol. Ez kell nekem gondoltam magamba.
- Jó napot Kisasszony miben segíthetek? – kérdezte az eladó. Egy alacsony zömök ősz hajú idős férfi volt.
- Jó napot, igen azt a medált szeretném a kirakatban. – mutattam a gyönyörű medálra.
- Pont ez az utolsó darab belőle. Szerencséje van kisasszony nagyon kapós volt. – Közben kivette a kirakatból és belerakta egy kis dobozkába majd a pénztárhoz ment. – Parancsoljon.
- Köszönöm szépen. – odaadtam a pénzt. Nem mondom, hogy olcsó volt, de drága sem pont megfelelő volt az ára. – Viszlát, további szép napot.
- Viszlát, magának is.
Kimentem a boltból és azonnal hazamentem, mert másfél órám volt a gépig. Gyorsan felkaptam a bőröndömet és szaladtam is a kocsimhoz. Szép nyugodt tempóval mentem a reptérre. Leparkoltam a parkolóba. Gyors kivettem a csomagtartóból a cuccomat és megindultam, hogy bechekkoljak. Amint végeztem ezzel két erős kéz ölelte át a derekamat. Megfordultam és a világ legszebb szempárjával találom magam szembe.
- Szia, cica rég láttalak már azt hittem soha nem jön el az a perc. – amint ezt kimondta az ajkaimra tapadt. Nehezen tudtam visszafogni magam, hogy ott helyben le ne teperjem. – Hiányoztál édes.
- Szia. Te is hiányoztál nekem, de szerencsére most egy darabig együtt lehetünk. Remélem a szüleimnek is tetszeni fogsz, bár már nagylány vagyok tudok ésszerűen választani.
- Ez igaz egy ilyen jó pasit, mint én ez jó választás egyet értek. – Mondta nevetve.
- Az ego befigyel, de én így szeretlek, ahogy vagy.
- Én is így szeretlek, ahogy vagy.
Újra megcsókolt, de ez egy gyengéd csók volt. Belebújtam az ölelésébe és szorosan hozzábújtam és csak élveztem, hogy vele lehetek. Sokáig még így álltunk aztán elmentünk vettünk szendvicseket.
„ A Magyarországra tartó gépbe megkezdődött a beszállás.”
- Gyere, édes induljunk. – Fogta meg a kezem és elindultunk a kapuhoz.
Felszálltunk a gépre és elfoglaltuk a helyünket. Becsatoltam magam, mert éreztem, hogy perceken belül elalszom. Így is történt és csak a leszállás előtt ébredtem fel.
(Kellan szemszöge)
Már reggel izgatottan keltem fel, mert ma végre láthatom a szerelmemet. Már lassan egy hónapja nem láttam a forgatás miatt és nagyon hiányzik. Az ajándéka már meg van csak a kivitelezéssel akad majd egy kis gond, de ezt is meg fogom oldani és ekkor eszembe jutott, hogy felhívom Vivit ő úgy is tudja, hogy Magyarországon, hogyan lehet beszerezni. Miután beszéltem vele kiindultam a reptérre Olaszország felé. Az út unalmas volt, de megérte. Leszálltam és még másfél óra volt az indulásig, addig bechekkoltam és leültem a váróba várni szerelmemet. Már fél órája ültem mikor megláttam, amint gyorsan bechekkol. A háta mögé mentem és megöleltem.
- Szia, cica rég láttalak már azt hittem soha nem jön el az a perc. – amint ezt kimondtam az ajkaira tapadtam. Nehezen tudtam visszafogni magam, hogy ott helyben le ne teperjem. – Hiányoztál édes.
- Szia. Te is hiányoztál nekem, de szerencsére most egy darabig együtt lehetünk. Remélem a szüleimnek is tetszeni fogsz, bár már nagylány vagyok, tudok ésszerűen választani.
- Ez igaz egy ilyen jó pasit, mint én ez jó választás egyet értek. – Mondtam nevetve.
- Az ego befigyel, de én így szeretlek, ahogy vagy.
- Én is így szeretlek, ahogy vagy.
Vettünk szendvicseke megettük és már mehettünk is fel a gépre. Ahogy Rita leült bekapcsolta az övét láttam rajta, hogy fáradt így nem is kérdeztem semmiről, had aludjon. Percek alatt el is aludt. Én is kicsit elszundítottam, de még jóval leszállás előtt felkeltem. Szerelmem még mindig édesen aludt. Óvatosan egy puszit nyomtam a homlokára ő meg hozzám bújt. Leszállás előtt felkeltettem, hogy ne az utolsó pillanatban keljen fel.
- Édesem, kelj fel tíz perc és leszállunk. – mondtam és megcsókoltam.
- De… én… fáradt… vagyok. – nyöszörögte. – Aludni akarok még.
- Muszáj felkelned, nem vihetlek a kezembe, bár jó lenne.
- Jó okés mindjárt felkelek.
Kinyitotta a szemét és kicsit rendbe szedte magát, pedig így is szép volt. Amint leszálltunk a gépről rögtön a csomagjain felé vettük az irányt.
2009. december 24., csütörtök
6. fejezet - Bonyodalmak
Egyik nap hazaértem és rögtön a gépet kapcsoltam be, hogy van-e valami üzenetem és volt is. Vivitől jött, aki leírta szakítását Robbal és hogy 8 hetes terhes. Mindent leírt, hogy miért szakítottak és meg is értettem én is így tettem az előző kapcsolatommal, bár én akkor nem lettem terhes. Most viszont már szeretnék gyereket, de kérdés, hogy Kellan ehhez mit szólna. Nem tudtam neki mit írni örültem is, hogy lesz egy kisbabája, de azért meghallgattam volna Robot, bár ez a kettőjük dolga. Kikapcsoltam a gépet elmentem zuhanyozni csináltam magamnak egy salátát és miután megettem elmentem aludni. Már könnyebb elaludnom, mint az elején, de még akkor is hiányzik az én drága mackóm. Kellan háza is készen lett már csak átpakolnom kell. Egy hét alatt meg is voltam mindennel. Épp az utolsó dolgokat raktam a helyére, amikor megcsörrent a telefon.
-Szia Rita! Lilla vagyok Vivi barátnője.
-Szia. Mi történt? Nagyon fura a hangod.
-hm. Vivinek spontán vetélése volt. Robbal épp veszekedett, mikor begörcsölt. Sajnos nem tudtak már segíteni a babán.
-Úr isten ez szörnyű, de hogy van? Azonnal utazok.
-Nagyon kiborult. Én még nem beszéltem vele. Most Mia van bent vele. Az orvos mondta meg neki. És mikor jössz?
-Szerintem egy héten belül ott leszek. Itt van még pár dolgom, utána úgy is Londonba kellett volna mennem. Akkor most előbb fogok.
-Köszönöm Rita. Még fel kell hívnom a szüleit is. Nem tudom, hogy mondjam el nekik. Meg azt se lenne jó, ha most ideutaznának. Ha te is jössz, elegen leszünk.
-Ebben egyetértünk. Én akkor megyek és intézkedek. Majd még hívlak mikor érkezek pontosan.
-Rendben, szia.
-Szia.
Lesokkoltak a hírek. Azt sem tudtam, hogy hírtelen mit is csináljak. Leültem az ágyra és csak néztem ki a fejemből. Sajnáltam Vivit gondolom már nagyon megszerette azt a csöppséget és most, mint egy szappanbuborék úgy tűnt el az az álom, hogy lesz egy gyereke. Ma már nem hívom fel Iant majd csak holnap beszélem meg vele a fontos dolgokat. Azon kell még gondolkodnom, hogyan is mondom el ezt Iannek, hogy hamarabb akarok menni, de majd még ezt átgondolom, lehet családi okokat kellene mondanom, bár Vivi nekem olyan mintha a testvérem lenne, úgyhogy nem is hazudnék akkorát. Eljött az este immár az új házban vagyok, ami nagyon hasonlít a régihez, de nekem így tetszik. Reggel hamar felkeltem így volt időm normálisan elkészülni. Mikor beértem a céghez rögtön Ianhez mentem. Az irodájánál megálltam és bekopogtam.
-Szabad gyere csak be. – Szólt ki nyájasan.
-Szia Ian, bocsánat a zavarásért, de nagyon fontos dologról szeretnék veled beszélni.
-Mondjad, hallgatlak.
-Arról lenne szó, hogy a testvérem elvetélt és most nagy szüksége lenne rám, mert elég közel állunk egymáshoz, így gondoltam, hogy egy kicsit hamarabb mennék Londonba, mert ő ott lakik.
-Sajnálom, ami a testvéreddel történt és tíz nap múlva mehetsz, de addig nem, mert még van egy fontos dolog, amit el kell intézni és ezt csak rád merem bízni.
-Nagyon szépen köszönöm, nem tudom elmondani mennyire hálás vagyok.
-Semmiség, de most már menj a tervek az asztalodon várnak, amit el kell intézned.
-Köszönöm még egyszer. Viszlát.
Amint kiértem rögtön Lillát hívtam, hogy tíz nap és ott vagyok. Elmondta, hogy Vivi teljesen kikészült és csak az ultrahangos képet nézi folyamatosan, meg azt is elmondta, hogy lehet nem lehet gyereke többet. Ezen majdnem sírni kezdtem, mert eszembe jutott, hogy talán nekem sem lehet egy bizonyos betegség miatt, ami még kiskoromban volt. Úgy gondoltam gyorsan befejezem ezt a feladatot, amit Ian adott és így talán hamarabb indulhatok. Elég érdekes feladat volt egy modern házat kellett úgy berendezni, hogy egyszerre legyen modern és régies. Elég furcsa ízlése van annak, aki ezt kérte, de hát nem én fogok benne lakni. Mikor hazaértem rögtön Kellant hívtam, bár nem mondtam neki, hogy miért is megyek Londonba hamarabb, mert tudtam, hogy Vivi nem mondta el Robnak, hogy terhes volt.
-Szia, szívem csak azért hívlak, hogy mondjam tíz nap múlva Londonba leszek már, mert a főnők hamarabb küld el.
-Szia, cica akkor tudunk találkozni, mert én is épp Londonba vagyok. Megkért Rob és Ashley, hogy kísérjem el őket.
-Jaj de jó végre láthatlak, már nagyon hiányzol. A házad készen van be is rendeztem remélem tetszeni fog, és most is már innen hívlak.
-Nekem is nyuszkó elhiheted. Ennek nagyon örülök és biztos tetszeni fog a te lakásod is meseszép volt.
-Köszönöm szépen.
-Szívesen, de most mennem kell még meg akarok látogatni egy londoni barátot elég rossz passzban van.
-Semmi baj menj csak érezd jól magad és tíz nap múlva találkozunk.
-Köszi, te is szívem. Légy jó vigyázz magadra szeretlek, szia.
-Te is légy jó szeretlek, szia.
Amint leraktam gyorsan készítettem egy adag spagettit, így legalább holnap nem kell főznöm. Megvacsoráztam elmentem fürdeni és utána aludni. Nem volt valami jó éjszakám, rémálmom volt, mégpedig az, hogy Kellan valami másik nővel van és ott hagy engem. Sírva ébredtem fel. Ránéztem az órára még csak hajnali négy van, de visszaaludni nem akartam, így inkább az útra készítettem össze a dolgokat, hogy csak startra kész legyek. Csak úgy teltek a napok a tervek is jól haladtak a megrendelő nagyon kedves volt. Át is adtam a lakást úgy, ahogy kérték. Már csak a csomagolás kisebb része maradt hátra és indulhatok végre Londonba. Kimentem a reptérre bechekoltam, leadtam a bőröndöket és szálltam is fel a repülőre. Az út unalmasan telt. Inkább aludtam, mert nagyon nem szeretek repülőn utazni. Megérkeztem Londonba fogtam egy taxit és a Lillától kapott címet mondtam a taxisnak, hogy odavigyen. Mikor odaértem kifizettem a taxit, kiszálltam és megindultam a lakás felé. Kicsit hezitáltam, de végül becsöngettem. Nem kellett sokat várni és Vivi kinyitotta az ajtót.
- Szia. Annyira sajnálom az egészet. Nem tudom elképzelni, hogy most milyen lehet neked, de megpróbálom. Most már itt leszek és támogatlak mindenben. – mondtam neki miközben szorosan magamhoz öleltem.
- Szia. Köszönöm, hogy eljöttél hozzám Olaszországból, nem kellett volna.
- Ne beszélj butaságokat ez csak természetes a legjobb barátnőm vagy és jobban rosszban melletted állok és támogatlak. – Amint ezt elmondtam eltoltam magamtól és megláttam Őt. – Kellan édesem te mit keresel itt? – Ezzel a lendülettel odaszaladtam hozzá és a nyakába ugrottam. – Annyira hiányoztál el sem tudom mondani, hogy mennyire. – Elengedtem, megfogtam a kezét és Vivire néztem, aki elég meglepett arcot vágott. Persze nem mondtam el neki, hogy ki is a barátom. – Bocsi el is felejtettem neked mondani, hogy ki a barátom hát sajnálom, hogy így kellett megtudnod, de most inkább ne rólam beszéljünk, hanem rólad, hogy vagy?
- Kicsim valamit el szeretnénk mondani neked. – Hallottam meg szerelmem elgyötört hangját.
- Valami baj van, olyan szomorú arcot vágtok? – kérdeztem kétségbe esetten
- Mondhatjuk úgy is. Mikor Vivit kiengedték a korházból meglátogattam, hogy jól van-e, de ő a piába fojtotta a bánatát és mondta, hogy igyak vele. Sajnos elfogadtam, mert már elégé kivoltam én is mivel nagyon hiányoztál. Egyszer csak megcsókolt és én meg visszacsókoltam és majdnem lefeküdtünk egymással, de Vivi kimondta azt, hogy „Rob akarlak” ennél a mondatánál kitisztult a fejem és ráeszméltem, hogy ezt nem szabad, mert nekem itt vagy te, és mindennél jobban szeretlek. Annyira sajnálom. Megértem, hogy utálsz és soha többért nem akarsz látni.
-Mi… ez komoly… nem hiszem el… - azt sem tudtam hírtelen hol vagyok csak az tudatosult bennem, hogy a legjobb barátnőm és a szerelmem majdnem lefeküdtek - MÉGIS MIT KÉPZELTÉL EZT NEM GONDOLTAM VOLNA RÓLAD. TUDOD, HOGY CSALTAK MÁR MEG, DE AZ KEVÉSBÉ ENNYIRE FÁJT MINT EZ. SZERETLEK ÉS EZEN EZ SEM TUD VÁLTOZTATNI, DE NEM TUDOM , HOGY MENNYI ESÉLY VAN ARRA, HOGY ÚJRA EGYÜTT LEGYÜNK. - kiabáltam és a végére patakokba folyt a könnyem. Kellan oda akart jönni hozzám megölelni, de én nem engedtem neki.
- Rita én nagyon sajnálom, ha vissza tudnám forgatni az idő kerekét, hidd el nem csinálnám meg újra. Nem akartam másoknak is fájdalmat okozni. Én ezt nem akartam és jobb lett volna, ha akkor meg halok, mert akkor nem teszem tönkre mások életét. – hallottam meg Vivi hangját és mikor odanéztem láttam, hogy zokog.
- Egy pillanatot kérek átgondolni ezt az egészet. – mondtam és a fürdőbe vettem az irányt, nem tudtam merre van, de rögtön meg is találtam. Leültem a földre a térdeimet felhúztam a fejemet meg ráraktam.
„ Még is mit csináljak? Szeretem nagyon, de annyira megbántott ezzel, bár láttam rajta, hogy nagyon nagy bűntudata van. Vivi is teljesen kikészült, amikor elkezdtem kiabálni, de érthető volt azt hiszem. Vagy mégsem? Nem tudom, hogy mi ütött belém, talán a régi sebek hatására borultam ki ennyire. Fogalmam sincs, de jobb lesz, ha kimegyek ez így nem jó, ha saját magamat marcangolom. Szeretem és meg tudok neki bocsátani és Vivire sem haragszom, mivel nagyon ki lehetett bukva, meg a pia is hatással volt rájuk. Jó akkor ezt teszem, megbocsátok nekik, de a bizalmamat vissza kell szerezniük.” Ezzel felálltam megmostam az arcomat és kimentem.
- Rita annyira sajnálom. Tényleg nem akartam a kapcsolatotoknak ártani nem is tudtam, hogy Kellan a barátod. – Mondta Vivi kisírt szemekkel.
- Nyugi Vivi semmi baj átgondoltam ezt az egészet és arra jutottam, hogy egyikőtök sem volt beszámítható állapotba a pia miatt és ezért megbocsátok nektek, de a bizalmam az már más kérdés és ezzel remélem tisztában vagytok.
- Jaj, Rita annyira örülök, hogy nem rontottam el teljesen mindent. – Borult a nyakamba.
- Még annyit, ha még egyszer azt mondod, hogy „jobb lett volna, ha akkor meghalok”, akkor kitekerem a nyakadat világos. – a végére elmosolyodtam nem tudtam haragudni a legjobb barátnőmre, meg amúgy sem vagyok egy haragtartó típus, majd Kellanhez fordultam. – Gyere ide te mackó. Tudom, hogy szeretsz és ez az is bizonyítja, hogy még részegen is józanul tudtál gondolkodni és nem tetted meg miattam.
- El sem tudom mondani mennyire szeretlek, és hogy mennyire hálás vagyok azért, hogy megbocsátottál. – Ezzel szorosan hozzábújtam már nagyon hiányzott.
Leültünk a kanapéra és átbeszéltünk mindent, ami fontos volt. Kellan elment egy idő után összecsomagolni, mert két nap múlva indulnak, és így több időt tudunk majd együtt lenni. Addig én Vivivel beszéltem és elmesélte, hogy mi történt vele eddig és én is elmeséltem neki.
