5. fejezet - Nélküle

(Rita szemszöge)

Egy ideig még álltam a nappaliba, de úgy döntöttem, hogy elmegyek lezuhanyozni utána meg csinálok magamnak valami vacsorát. Egy óra alatt végeztem mindennel. Beültem a TV elé és egy filmet kezdtem nézni, aminek nem tudom mi volt a címe, de elég bugyuta film volt, de legalább az idő telt és csak arra lettem figyelmes, hogy csörög a telefonom.

- Igen – Vettem fel a telefont.

- Szia, szívem, megérkeztem, annyira, de annyira hiányzol. El sem tudom mondani milyen rossz nélküled. – hallottam meg szerelmem hangját.

- Jaj de jó hallani a hangod végre. Nekem is nagyon hiányzol, üres az egész ház nélküled.

- Nekem is a tiedet. De mennem kell, mert fáradt vagyok nagyon és holnap korán kell kelne, de hívni foglak még. Szeretlek, szívem remélem, minél hamarabb láthatlak. Vigyázz magadra jó éjt. – mondta szomorúan.

- Te is vigyázz magadra, jó éjt szeretlek.

Miután letettem a telefont elindultam a hálóba. Befészkeltem magam az ágyba, de sokáig nem jött álom a szemembe. Nagy nehezen valamikor hajnalba elaludtam. Reggel nehézkesen felébredtem, lezuhanyoztam, megreggeliztem és elindultam be a céghez. Bementem az irodámba és folytattam a házunk körül a terveket. Nagyon jól esett azon gondolkodni, hogy a házunk. Két órán keresztül finomítottam a terveken, mikor valaki kopogott az ajtómon.

- Gyere csak be! – szóltam ki az idegennek.

- Szia, Rita. – Hallottam meg egy ismerős hangot. Mikor felnéztem a tervekből leesett az állam, Márk volt az egy csokor vörös rózsával, aminek a teteje narancssárga volt, a kedvenc virágom.

- Te…mit… keresel…itt? – kérdeztem tőle meglepetten.

- Gondoltam hozok neked virágot azért, mert csak úgy beállítottam hozzád annak ellenére, hogy megkértél és ez most erre a találkozóra is szól.

- Köszönöm, de nem kellett volna a virág. Emlékeztél, hogy ez a kedvencem?

- Igen emlékeztem és remélem, örülsz neki.

- Persze, hogy örülök neki. Gyere, ülj le és mond el, hogy miért jöttél, még mert látom rajtad, hogy még valami más is van a dologban.

- Hát az az igazság, hogy azt szeretném, hogy legyünk barátok, ha már több közöttünk nem lehet. – mondta őszintén.

- Ez igaz csak is barátság semmi több, mert nagyon szeretem Kellant és nem akarom elveszíteni, mert abba belehalnék.

- Persze megértem és tiszteletben fogom tartani.

- Köszönöm szépen, de ha nem baj, akkor most menned kellene, nagyon sok a munkám és nem akarok kicsúszni a határidőből. – mondtam neki, kicsit gondterhelten, bár a határidővel nem volt baj, mert akkor leszek kész, amikor akarom, de egy kicsit egyedül akartam lenni.

- Oké akkor majd még beszélünk és örülök, hogy ezt tisztáztuk. Szia

- Én is. Szia.

Miután elment írtam szívemnek egy sms-t.

„ Szia, életem. Remélem nem rosszkor írok csak már hiányzol, meg gondoltam szólok, hogy a tervek nagyon szépen haladnak és, ha minden igaz akkor holnap már el is kezdik az átalakítást. Amúgy az előbb járt bent nálam Márk és bocsánatot kért, azért ahogy viselkedett. Remélem minden rendben veled és jól halad a forgatás. Vigyázz magadra szeretlek.”

Miután elküldtem fogtam a kész terveket és átvittem a főnökömnek, hogy jóváhagyja. Útközben sok mindenen járt az eszem például azon, hogy Kellan biztos, hogy szeret, és talál nálam jobbat vagy már vissza se fog jönni. Próbáltam nem a negatív dolgokon gondolkodni, de sikertelen volt. Időközben megérkeztem Ian irodájához bekopogtam és egy „Szabad” után bementem.

- Szia, hoztam a terveket Kellan Lutz házával kapcsolatosan csak jóvá kell hagynod. – Mondtam neki és szerelmem nevét egy kicsit meg is nyomtam.

- Szia, gyere és mutasd meg. – odavittem hozzá és egy hosszas nézegetés után megszólalt – Rita ez egyszerűen csodálatos el sem tudom mondani, hogy mennyire tetszik. Úgy gondolom, hogy ideje téged előléptetni és ez azzal jár, hogy Londonba kell majd utaznod egy kis időre, de majd csak egy hónap múlva miután befejeztük a párod házát. – Annyira meglepődtem, hogy tátva maradt a szám és honnan tudja, hogy Kellannel együtt vagyunk?

- Elnézést Ian, de honnan tudod, hogy Kellannel együtt vagyunk? – adtam hangot a kíváncsiságomnak.

- Hát nézek Tv-t és ott is közzétették, meg újságot is néha látok nők kezeiben és a címlapokon szerepeltetek egy ideig.

- Értem, hát csak ennyit akartam és köszönöm a bizalmadat.

- Szívesen ez csak természetes, te vagy az egyik legjobb itt köztünk.

Kimentem az irodából és fülig ért a szám. Végig zökkenőmentesen telt a napom, de mikor hazaértem egyből rossz kedvem lett, mivel tudatosult bennem, hogy szerelmem nincs velem és nem tud velem együtt örülni. Mindig mikor valami fontos dolog sikerült felkapott és a levegőben pörgetett, annyira örült a sikereimnek. Szomorúan odamentem a hűtőhöz és körbenéztem, hogy mit is tudok csinálni magamnak. Volt benne minden féle, de úgy döntöttem, hogy egy kis salátát csinálok. Megettem, elmosogattam, kitakarítottam a házat, elmentem zuhanyozni és utána befeküdtem az ágyba. Nem kellett sok és csörgött a telefonom. Megnéztem, hogy ki hív és amint megláttam, majd kiugrottam a bőrömből.

- Szia, édes. Mi van veled? Hogy megy a forgatás? – kérdeztem tőle izgatottan.

- Szia, cica. Nagyon hiányzol és a forgatás is nagyon jól halad. De mesélj te, hogy haladsz?

- Nagyon jól a főnök fejet hajtott a tervekre és egy hónap múlva már minden készen lesz, de sajnos nem élvezhetem a házat, mert a főnök előléptetett és ezért Londonba kell majd utaznom. - mondtam egy kicsit szomorkásan

- De ez nagyszerű, legalább lesz valamivel foglalkoznod.

- Ez igaz, de annyira hiányzol, aludni is alig tudok. Minden percben te jársz az eszemben.

- Nyugi kicsim nekem is minden perc egy öröké valóság nélküled. Remélem minél hamarabb kapok egy kis szabadságot, mert nem tudom még meddig bírom ki nélküled.

- Lehet beszélek a főnökömmel, hogy még mielőtt Londonba megyek elmegyek hozzád.

- Az nagyon jó lenne cica.

- Akkor ezt meg is beszéltük, de most már mennem kell, mert holnap korán kelek. Szia, édes légy jó és szép álmokat. – köszöntem el tőle.

- Szia, szívem neked is szép álmokat vigyázz magadra.

Ezzel le is tettem a telefont. Nem voltam még álmos, de aludnom csak kellett, hogy ne egy élőholtként menjek be a céghez. Ez így ment három héten keresztül mígnem történt valami.