4. fejezet - Búcsú

Búcsú

(Egy héttel később)

Éppen csomagoltunk össze, mikor valaki csöngetett.

- Szívem te vársz valakit? – kérdeztem Kellan-től, mert én nem vártam senkit.

- Nem, én ugyan senkit sem várok.

- Hát akkor megnézem, ki keres.

Mikor kinyitottam az ajtót, akkor azt hittem ott esek össze a döbbenettől. Márk volt az.

- Hát te meg mit keresel itt nem meg mondtam, hogy ne keres többet, és hogy tűnj el az életemből örökre?! –már épp rá akartam csapni az ajtót, de megállított.

- Rita, kérlek hallgass meg. Szeretlek és mindig is szeretni foglak.

- Most azonnal fejezd be, akkor gondoltál volna rá, amikor azzal a nővel voltál, nem pedig most, amikor végre boldog vagyok egy olyan valakivel, aki tényleg szeret és nem csalna meg.

- Te találtál valaki mást?

- Igen képzeld és most is itt van, mert összeköltöztünk.

- Nah és ki az a szerencsés, aki összeköltözik veled? – kérdezte és a „veled”-et erősen meg is nyomta, mintha egy kibírhatatlan személy lennék.

- Ha gondolod, idehívom. - ő csak bólintott egyet – Szívem ide jönnél, egy pillanatra valaki látni szeretne. – Kiabáltam be egy sunyi mosollyal az arcomon, amit Márki is észrevett, és kíváncsi szemekkel nézett, hogy mire is készülök.

- Jövök, már Cica mindjárt ott vagyok. – hallottam Kellan hangját a nappaliból. – Mondjad, kicsim ki akar látni? - Mikor kiért mellém egy puszit nyomott az arcomra és átölelte a derekamat.

- Ő itt Márk a volt barátom és csak azért jött, hogy elmondja azt, hogy sajnálja, amit történ és vissza akar kapni. Igaz? – fordultam az említetthez, aki félve nézet szerelmemre.

- Öhm… igen… azért jöttem, de nem tudtam, hogy már van valakije, így úgy gondolom ideje lelépnem és sajnálom, hogy zavartam. – mondta zavartan.

- Semmi baj, de tartsd magad ahhoz, amit mondtam, mert gondolom, nem szeretnél kék zölden hazamenni. – miután ezt kimondtam felnéztem szerelmemre, aki épp ekkor nézet le rám.

- Persze, persze megígérem. Sziasztok. – gyors köszönéssel eliszkolt amilyen gyorsan csak tudott.

Nevetve csuktam be az ajtót és mentem vissza a nappaliba. Nagyon felvidított ez az egész, így jobb kedvel csomagoltam össze szerelmem dolgait. Még elmentünk egy étterembe vacsorázni, mert csak holnap reggel megy a gépe Vancouver-be. Egész este beszélgettünk.

- Nem akarom, hogy elmenj veled minden olyan jó és végre boldog vagyok. – mondtam szomorúan és a könnyeimmel küszködve.

- Tudom én is így érzek, és nem akarok elmenni, de muszáj, mert a többieket nem hagyhatom cserbe.

- Tudom, tudom, csak még is olyan magányos leszek nélküled, de ígérem, amint kapok egy kis szabadságot repülök utánad.

- Én is amint tudok, jövök vissza hozzád.

Megöleltem és a fülébe súgtam, hogy „szeretlek”. Mire ő szenvedélyesen megcsókolt. Ebben a pillanatban nem érdekelt, hogy hol vagyok, és ki látja, csak is az érdekelt, hogy boldog vagyok végre. Miután befejeztük a csókunkat Kellan kifizette a számlát és elmentünk sétálni, minden egyes percet kihasználtunk, hogy együtt legyünk. Egy órát sétáltunk az utcákon közben a város szépségében kezdtünk gyönyörködni. Mikor már fáztam elindultunk hozzám. Felmentünk, gyors elmentem zuhanyozni. Muszáj volt egy kicsit egyedül lennem, mert már nem bírtam tartani magam előtte. Nagyon szomorú voltam, hogy el kell utaznia, de tudtam, hogy nem tehet sajnos mást. Szívesen mentem volna vele, de azzal kockáztattam volna az állásomat és tudtam, hogy még egy ilyen lehetőségem nem lesz. Már vagy fél órája a zuhany alatt álok, így ideje kikászálódnom. Rendbe szedtem magam, de nem tudtam kimenni, így leültem egy székre, ami nem tudom mit keresett bent, de nem is ez a lényeg. Nem tudom meddig bámulhattam kifelé, de egyszer csak egy gyönyörű kék szempárt láttam meg, amibe féltés, aggódás és szerelem vegyült. Megöleltem és elkezdtem zokogni nem is tudtam parancsolni a könnyeimnek csak úgy folytak végig az arcomon.

- Csss, kicsim semmi baj itt vagyok. Mond el mi bánt. – hallottam meg a világ legszebb hangját.

- Az… hogy… elmész… és… egyedül… maradok. – akadozva, de elmondtam, hogy mi bánt, bár csak jobban elkezdtem sírni. Szorosabban bújtam hozzá és elvesztem az ölelésébe.

- Nyugi nem lesz semmi baj, amint tudok, jövök vissza és olyan lesz, mintha el sem mentem volna. – mondta megnyugtatás képen és meg is tette a hatását.

Felkapott és kivitt a fürdőből egyenesen be a hálóba, leült az ágyra engem meg az ölébe vett. Megcsókoltam és ebben a csókban minden benne volt szerelem, szomorúság, vágy, féltés. Visszacsókolt és éreztem, hogy nem akarja megszakítani ezt a csókot, de muszáj volt neki, mert levegőt is kell, hogy vegyünk. Az éjszaka hátralévő részét az ágyban töltöttük minden percet kiélvezve. Hajnal tájt elaludtunk és fél ötkor a telefon ébresztőjére keltünk. Ekkor tudatosult bennem, hogy csak két órám van még hátra. Gyorsan elkészültünk mindennel, felkaptuk a bőröndöket és indultunk is ki a reptérhez. Még egy óra maradt a gép felszállásáig, de így is csak fél órát lehetett velem mivel fél órával az indulás előtt be kellett szállni a repülőbe. Ebben a fél órában ezerszer elmondtam neki, hogy mennyire szeretem és nagyon fog hiányozni. A hangosbemondó felszólította az utasokat, hogy szálljanak fel a gépre, így egy hosszú ölelés és egy csók után elengedtem, pedig nagyon nehéz volt megtenni. Amint eltűnt előlem már is sírni kezdtem. Elővettem a mobilomat és írtam egy sms-t neki.

„ Szia, kicsim már most hiányzol pedig még nincs két perce, hogy elmentél. Szeretlek”
Nem sokkal később kaptam is az sms-re a választ.

„ Nekem is nagyon hiányzol és remélem minél hamarabb vége lesz a forgatásnak, hogy újra a karomba tarthassalak. Hívlak, ha odaértem. Szeretlek.”

Újra elkezdtem sírni és csak sírtam az emberek már bolondnak néztek, hogy mi bajom lehet, de nem érdekelt. Felvettem a napszemüvegem, mert közben értesültek a fotósok, hogy most fog visszarepülni a szerelmem és engem pedig itt hagy, így nem akartam, hogy az kerüljön a címlapokra, hogy „Kellan új barátnője egy reptéren sírt, míg szerelme elhagyja az országot a forgatás miatt.” Gyorsan fogtam egy taxit és hazamentem. A ház olyan üres volt nélküle csak álltam a nappali közepén és vártam mikor jön és ölel át, de sajnos hiába vártam. Megígérte, hogy felhív, mikor megérkezik, már alig vártam, mert így legalább hallhatom a hangját, ha őt még nem is láthatom.

(Kellan szemszöge)

Nagy nehezen, de elengedtem szerelmemet és megindultam a gép felé. Mikor elfoglaltam a helyemet a telefonom rezegni kezdett. Megnéztem és kaptam egy sms-t.

„ Szia, kicsim már most hiányzol pedig még nincs két perce, hogy elmentél. Szeretlek”

Annyira megszakadt a szívem mikor ezt olvastam legszívesebben leszálltam volna a gépről, hogy visszamenjek hozzá, de sajnos nem tehettem meg. Gyorsan írtam neki vissza.

„ Nekem is nagyon hiányzol és remélem minél hamarabb vége lesz a forgatásnak, hogy újra a karomba tarthassalak. Hívlak, ha odaértem. Szeretlek.”

Ezután kikapcsoltam a telefonomat, mert a repülőn nem lenne szabad bekapcsolva hagynom. Tizenegy volt az út. Sokszor elbóbiskoltam, de végig Ritán járt az eszem, hogy vajon most mit csinál, visszament-e márt. Szomorú voltam nagyon, hiányzott és még ennyire nem fájt valakinek a hiánya. Végre megérkeztem, felvettem a csomagjaimat és a hotel felé vettem az irányt. Bejelentkeztem és felmentem a szobába, közben sikítozó lányok hada várta, hogy autógrammot adjak és mind kérdezte, hogy ugye nem igaz az, hogy van barátnőm, nem mondtam semmit sem. Elindultam felfelé a szobámba, amikor megláttam Robot, aki ugyan úgy le volt törve, mint én.

- Szia Rob, mi újság látom te sem vagy valami jó kedvedben?!

- Szia Kellan, nem is most hagytam Londonba a barátnőmet, de sajnos ő nem jöhetett velem, így most kénytelen vagyok nélkülözni a forgatás végéig. Veled mizújs te sem vagy valami jó formába?

- Nekem mondod, ugyan az van velem, mint veled csak azzal a kis eltéréssel, hogy én Ferrara-ban, egy olasz kisvárosban hagytam a barátnőmet.

- Tudom milyen érzés. Bocs, de megyek, mert még fel kell hívnom.

- Menj csak nekem is megígértem neki. Szia

- Szia.

Amint beértem a szobába dobtam is le a cuccomat és nyúltam a telefonomért és már hívtam is.

- Igen – Vette fel szerelmem a telefont, annyira jó volt hallani a hangját.

- Szia, szívem, megérkeztem, annyira, de annyira hiányzol. El sem tudom mondani milyen rossz nélküled.

- Jaj de jó hallani a hangod végre. Nekem is nagyon hiányzol, üres az egész ház nélküled.

- Nekem is a tiedet. De mennem kell, mert fáradt vagyok nagyon és holnap korán kell kelne, de hívni foglak még. Szeretlek, szívem remélem, minél hamarabb láthatlak. Vigyázz magadra jó éjt.

- Te is vigyázz magadra, jó éjt szeretlek.

Mikor leraktam a telefont rögtön a fürdőbe mentem lezuhanyozni és utána már feküdtem is be az ágyba, de sajnos nem tudtam aludni folyton Rita járt a fejembe, de egyszer csak elnyomott az álom.