11. fejezet - Dupla öröm

Dupla öröm

Felemeltem a tesztet és megnéztem az eredményt, ami nem mást mutatott, mint…
POZITÍV. Ezt nem hiszem el terhes vagyok. Lesz egy kisbabám. Egy hatalmas mosoly jelent meg az arcomon. Fel akartam hívni Kellant, de mielőtt elmondom neki előbb egy orvoshoz is el akarok menni. Reggel az lesz az első, hogy felhívok egy itteni dokit, hogy mihamarabb nézzen meg. Táncolva mentem az ágyhoz és dőltem bele. Hamar elaludtam és újra egy csodálatos álomban találtam magam.

A tenger parton sétáltunk Kellannel és két kis csöppséggel. Körülöttünk futkároztak boldogan nevetgélve. Szerelmesen bújtam hozzá szerelmemhez, aki mosolyogva nézte az ikreket. Lilinek olyan szőke haja volt, mint nekem kicsi koromban, vállig érő loknis. Csoki barna szemekkel. Emmának olyan szőke haja és kék szem volt, mint Kellannek. Csodaszép kislányok voltak. Egy pokróc volt leterítve nem messze tőlünk. A lányok odaszaladtak és leültek rá. Mi szépen lassan kézen fogva sétáltunk hozzájuk. Amikor odaértünk leraktam egy kosarat melléjük és mind a két lány kezébe nyomtam egy-egy darab szendvicset. Miután megették elmentek játszani.

- Csak ésszel lányok a víz közelébe ne menjetek.

- Rendben anya nem fogunk. – kiabált vissza Lily

- Annyira aranyosak, nem gondoltam volna, hogy valaha is lehet két ilyen gyönyörű kislányom és ezt csak is neked köszönhetem.

- Jaj cica te is részt vettél benne. Nézd csak meg Lily-t, olyan, mint te voltál. A hajszíne, a szép csoki barna szemei az orra és a szája mind a tied. Természetben is inkább rád üt.

- Igen ezt én is észrevettem. Ugyanolyan makacs kislány, mint én és eleven, játékos, de Emma inkább rád hasonlít, szőke ha, kék szem és ugyanúgy viccel, mint te szoktál.

Mosolyogva figyeltük a lányokat tovább, ahogy fogócskáztak egymás nevét kiabálták és nevetgéltek. Naplementében sétáltunk visszafele. Egy csodálatos napot töltöttünk el így négyesben.

Mosolyogva keltem fel az álomból, rossz volt igaz, hogy fel kellett kelnem annyira csodálatos volt. Bevonultam a fürdőbe, hogy elvégezzem az ottani dolgaimat. Egy könnyű reggeli utána felhívtam azt az orvost, akit Vivi ajánlott ilyen esetekre.

- Jó napot Dr. Gordon rendelője.

- Jó napot kívánok Rita Jons vagyok és időpontot szeretnék kérni a doktor úrnál. Sürgős lenne ha lehetne róla szó akkor még már kaphatnék-e egy időpontot.

- Egy pillanat kis asszony megnézem, hogy van-e szabad hely mára... Igen egy óra múlva fél tízkor.

- Köszönöm szépen. Viszont hallásra.

- Viszlát.

Van egy fél órám, mire el kell indulnom addig mit is csináljak. Visszamentem a hálóba és akkor vettem észre, hogy Kellan nincs itt. Mindig visszajön a szállodába akármilyen későn is végez. Kimentem a konyhába és észrevettem egy cetlit a hűtőn.

"Kicsim ne haragudj, de korán kellett elmennem itthonról, tegnap nem fejeztük be a fotózást és ma jár le a határidő. Sajnálom, hogy nem feküdtem be este melléd, de nem akartalak felébreszteni, így kint a kanapén aludtam. Este találkozunk. Sok puszi és vigyázz magadra. Szeretlek."

Így már minden világos. Nem szeretem az ilyen munkáit, amik elhúzódnak hajnalokig és másnap korán folytatódik. Se baj legalább meg tudom lepni. Gyorsan összeszedtem a tesztet és a naptáramat, amiben a menszeszem volt beírva. Negyed óra alatt a kórházhoz is értem. Bementem és rögtön a recepciós nőhöz fordultam.

- Jó napot miben segíthetek hölgyem.

- Dr. Gordon irodáját keresem megbeszélt időpontra jöttem.

- Rendben. A folyosó végén balra az utolsó ajtó.

- Köszönöm.

- Szívesen.

Arra az irányba mentem, amerre a recepciós nő mutatta. Balra az utolsó ajtó előtt leültem egy székre és vártam. 5 perc után behívott az asszisztensnő.

- Jó napot magam Rita Jons?

- Igen én vagyok.

- Jöjjön be a doktor úr már várja.

- Köszönöm. – azzal bementem a vizsgálóba. – Jó napot doktor úr Rita Jons vagyok.

- Jó napot hölgyem Dr. Gordon vagyok. Mik a panaszai, hogy felkereset?

- Már egy hónapja késik és tegnap csináltam egy terhességi tesztet, ami pozitív lett és meg szeretnék bizonyosodni, hogy tényleg terhes vagyok. Azaz igazság, hogy 5% az esélye, hogy terhes lehetek egy betegség miatt, amit nem vettek észre időben.

- Értem nagyon úgy fest, hogy ön terhes, de vérvizsgálatra és egy ultrahangos vizsgálatra lesz szükség. Előbb leveszi, az asszisztensnőm a vért utána jön az ultrahang.

A vérvétel után átmentünk egy másik helységbe, ahol a doki elkezdte az ultrahangot. Elmélyülten nézte a monitort és sokszor fényképezet. Nagyon reméltem, hogy azt mondja, igen terhes gratulálok. De mi van, ha még sem. Nem erre nem gondolhatok. Végre rám nézet a doki és azt mondta, hogy:

- Gratulálok tényleg terhes, 6 hetesek a magzatok szép ütemben fejlődnek Augusztus elejére várható, hogy megszülessenek.

Mi? Jól hallottam? Ikrek? Álom ez vagy valóság?

- Ikrek? – kérdeztem vissza a biztonság kedvéért hátha rosszul hallottam.

- Igen azok a neműket még nem tudom megmondani, de egy hónap múlva már azt is meg fogom tudni mondani.

- Kérhetek képet? – kértem meghatódva.

- Persze egy pillanat és kinyomtatjuk.

Megkaptam a képet, letöröltem a hasamról a gélt és boldog mosollyal az arcomon hagytam el az épületet. Megpróbáltam felhívni Kellan-t, hogy mikor fog hazaérni. Biztos tart még a fotózás és nem szeretné, ha zavarnák. Gondoltam, hogy addig bevásárolok és meglepem egy romantikus vacsorával, ahol bejelentem, hogy terhes vagyok. Miután megvettem minden szükséges dolgot a vacsoráho, eszembe jutott, hogy hogyan mondhatnám el Kellannek, hogy terhes vagyok. A gyerek osztály felé vettem az irányt és megfogtam két pár fehér kis cipőt és beraktam a kosárba. Annyira boldog vagyok, végre beteljesedik a vágyam és lesz babám méghozzá kettő. A kezemet a hasamra csúsztattam és úsztam a pillanatban. Anyának igaza volt, hogy terhes vagyok, jó megfigyelő. Erről jut eszembe fel kellene hívnom. Igaz Kellannel akartam volna elmondani elsőnek, de valakivel meg kell osztanom az örömhírt. Vivit nem akarom most zaklatni, meg van a maga baja Robbal. Fogtam a telefonom és anya számát kezdtem tárcsázni. Három csörgés után fel is vette.

- Szia kicsim, valami baj van, hogy keresel?

- Szia anya semmi baj. Csak úgy nem hívhatlak fel.

- Persze felhívhatsz, de ismerlek már annyira, hogy ha kint vagy külföldön, csak akkor hívsz, ha valami fontos dolgot akarsz mondani.

- Ismersz már eléggé, hogy tud, valami van. Igazad volt anya terhes vagyok.

- De ez nagyszerű. Ez volt minden álmod. Kellan, hogy fogadta?

- Még nem tudja, dolgozik. A legjobb az egészben, hogy ikreket várok.

- Mi? De hisz a családban nincs iker terhesség.

- Tudom, de lehet, hogy Kellan családjában meg előfordult már. Bocsi anya, de mennem kell még sok dolgom van, meg akarom lepni egy romantikus vacsival.

- Semmi baj, de majd hívj, hogy milyen neműek. Sok sikert a vacsihoz.

- Köszi természetes, hogy hívlak. Szia, puszilom apát.

- Szia átadom.

Annyira jól esett anyával beszélni. Hiányoznak nagyon a szüleim, de tudom, ha nem vállaltam volna el ezt az állást, akkor nem ismerkedtem volna meg Kellannel és most nem várnék ikreket. Ezen gondolkodva emeltem a fülemhez a telefont és próbáltam meg újra felhívni, de még mindig ki volt kapcsolva. Hát akkor felhívom a menedzserét, hátha ő tudja mikor fog végezni. Pár csörgés után fel is vette.

- Szia Peter, Rita vagyok. Azt szeretném kérdezni, hogy meddig tart Kellan fotózása?

- Szia Rita sajnálom, de Kellannek nincs semmi féle fotózása majd csak a jövő hónapban lesz.

- Köszönöm ennyit akartam csak. Szia.

- Semmiség. Szia.

Ezt nem hiszem el hazudott nekem. Vajon mi az a dolog, amit nem akar nekem elmondani ezért találta ki ezt a kis alibit. Fújtatva sétáltam a pénztár felé, amikor az újságok között megláttam egy magazint, aminek a címlapján…

Itt a következő fejezet és mivel kaptam jó pár kommentet így hamarabb meghoztam. Igen megint függő vég az előző fejezetnél is bejött így bátorkodtam ennél is megejteni! Írjatok majd, hogy milyen lett! Jövő héten hozom a következő fejezetet!