Sziasztok!
Sajnálom, de nem hiszem, hogy mostanában felkerül az új fejezet! Egyszerűen nem tudom összehozni a fejezetet a terv megvan a fejemben csak a megvalósítással van egy kis gond. Nem akarok egy elsietett, összecsapott fejezetet felrakni. Meg amilyen lelki állapotban vagyok mostanában, tuti olyan irányba vinném el a történetet, ami egyáltalán nem lenne pozitív. Megpróbálom a következő hétvégéig összehozni, de nem garantálok semmit. Még egyszer bocsánat aki megérti meg érti aki nem nem.
Puszi!
2010. április 24., szombat
2010. április 16., péntek
12. fejezet - A baleset
A baleset
Fújtatva sétáltam a pénztár felé, amikor az újságok között megláttam egy magazint, aminek a címlapján Kellan és egy szőke cicababa egymás szájából lógnak ki. Ezt nem hiszem el. Erre kellett az alibi, egy másik nő van a dologban. Megfogtam a magazint és beleraktam a kosárba, hogy kifizessek mindent és utána visszamenjek a szállodába. Amint visszaértem mindent levágtam az előszoba közepére megfogtam az újságot és olvasni kezdtem.
Kellan Lutz dobta magyar barátnőjét és már egy Liza nevű angol barátnője van, de a csavar a dologban, hogy Kellan volt barátnője a napokban, egy helyi patikában egy terhességi tesztet vett árulta el az egyik ott dolgozó hölgy. Mi lesz így a gyerekkel, apa nélkül fog felnőni? Egyáltalán Kellan tud arról, hogy apa lesz? Ez majd idővel kiderül, de ígérjük, amint megtudunk valamit a szerelmi háromszögről azonnal tudósítjuk kedves olvasóinkat.
Hogy az a… tudtam, hogy nem lesz normális életem, ha Kellannel leszek, de erre nem gondoltam volna még álmomba sem. Mi jogon adta ki az eladó, hogy mit vettem, ez csak is az én magánügyem. De még is a legfontosabb, hogy Kellan megcsalt ezt nem gondoltam volna róla. A könnyeim már patakokban folyt én meg a szóba közepén feküdtem. Teljesen magamba zuhantam, miért most mikor annyira boldog voltam. A fájdalom elemi erővel terjedt szét a testembe, levegőt alig kaptam a tüdőmből furcsa hörgésszerű hang jött ki, annyira zokogtam. El akartam futni, elbújni a világ elől. Ez a fájdalom egyszerűen leírhatatlan lüktet, szúr, fojtogat, nem akar megszűnni. Nem adhatom fel a kicsik miatt, pedig annyira könnyű lenne belesüllyedni a nagy feketeségbe és csak lenni. Ahogy ott feküdtem meghallottam, hogy valaki jön be az ajtón. Tudtam, hogy Kellan az így felültem rendbe szedtem magam és egy hideg maszk mögé rejtettem el az érzéseimet.
- Kicsim mi történt, hogy minden szanaszét van az előszobában?
- Még kérdezed, hogy mi történt? – sziszegtem oda neki.
- Mi a baj? – próbált odajönni hozzám és megölelni, de kitértem előle.
- Hogy mi? Ezt inkább nekem kellene feltennem nem gondolod? – értetlenül nézet rám, így a kezébe nyomtam a magazint. – Nézd meg és utána szépen elmagyarázhatsz mindent.
Vártam, hogy végig olvassa, tudtam így rá fog jönni, hogy terhes vagyok, de nem érdekel, ha rajtam múlik, ezek után nem fogja látni a gyerekeit, de nem rajtam múlik mivel a gyerekeknek apa is kell, nem csak anya. Nagy szemekkel nézet fel rám.
- Te terhes vagy?
- Ne tereld a témát válaszolj. Miért? Nem voltam neked elég jó? Vagy már unsz engem? Miért hazudtál arról, hogy fotózásra mész miközben csak egy hónap múlva lesz?
- Erről szó sincs. Te tökéletes vagy nekem meg sem érdemlek egy ilyen angyalt, mint te. Ez csak egy félre értés és igen hazudtam neked, nem fotózáson voltam, hanem házat kerestem itt Londonba, addig, amíg itt dolgozol, nem lakhatunk hotelben egész végig.
- Még, hogy félre értés, hisz egymás szájában lógtok, ezt nevezed te félre értésnek? És hogy higgyek ezek után neked?
- Nem várom el, hogy higgy nekem, csak kérlek, had bizonyítsam be. Szeretlek, nem akarlak elveszíteni és ezt a csókot én akartam elmondani neked, nem akartam, hogy egy magazinban olvasd, de úgy látszik elkéstem. – szomorúan hajtotta le a fejét kezdtem megsajnálni… Nem Rita légy észnél nem szabad csak úgy megbocsájtani, ha tényleg szeret, akkor elenged.
- Kellan idő kell, nekem végig akarom gondolni, hogy van-e közös jövőnk ezek után. Kérlek, érts meg itt ez a Liza én nem tudom mit gondoljak.
- Kicsim kérlek, ne csináld ezt.
- Sajnálom. A kérdésedre a válasz, hogy terhes vagyok igen és ikreket várok, nem így akartam elmondani egy romantikus vacsora keretein belül, de ennek már mindegy. Szia.
Azzal kiléptem az ajtón, hallottam, hogy Kellan még azt mondja „várj”, de nem akartam vissza menni. Gondolkodnom kell azon, hogy mihez is kezdjek. Szeretem eszméletlenül, de akkora sebet ejtett rajtam, hogy a szívem darabokban van és vérzik. Minden lépés után a fájdalom egyre nagyobb és nagyobb lett a könnycseppek megállíthatatlanul folytak végig az arcomon. A lifthez érve már alig tudtam menni, de nem hátrálhatok meg, végig kell ezt csinálnom akármilyen nehéz is. Amint beszálltam a liftben és az ajtó becsukódott neki támaszkodtam a falnak és lecsúsztam. Ott ültem a liftben és zokogtam. Mi van, ha tényleg félre értés? Vissza kellene mennem, meghallgatni. Nem, neki is idő kell meg nekem is. Nem tudom hova menjek, talán egy másik hotelba. Igen ez jó lesz. Mielőtt leért volna teljesen a lift felálltam és a benne lévő kis tükörben rendbe szedtem magam. A hotelból kilépve felvettem egy napszemüveget, mert egy halom fotós állt kint és bőszen kattogtatták a csili-vili gépeiket. Nem törődve velük szálltam be a kocsimba és hajtottam el. Nem tudom mennyire jó ötlet így vezetni, nem akarok balesetet okozni, de muszáj elmennem innen egy kis időre. A fele utat megtettem mikor rezegni kezdet a telefonom. Kellan hívott. Sokáig gondolkodtam, hogy felvegyem-e vagy sem, de végül felvettem.
- Igen
- Kicsim merre vagy? Gyere vissza. Beszéljük meg, szeretlek.
- Egy kis időt szeretnék, ígérem, megbeszéljük, de most kérlek adj időt.
- Adok annyi időt amennyit akarsz, csak ne csinálj hülyeséget.
- Nem fogok, de vezetek, nem akarok neki menni semminek.
De már késő volt hirtelen megcsúszott az autó én meg sikítva próbáltam meg visszafogni, de megállíthatatlanul sodródót egy fa felé. Nagy csattanással értem el a fát a fejemet bevertem a kormányba – persze ilyenkor nem működik a légzsák – éreztem, hogy a lábam eltört és valami nedves folyt rajta. Próbáltam kiszállni az autóból, de nem tudtam még megmozdulni sem. A lába egyre jobban fájt, lüktetett. A telefonomat kerestem, de sehol sem találtam. Nem tudom meddig ülhettem itt, de egyszer csak elsötétült minden és csak lebegtem a sötétségben.
(Kellan szemszöge)
Apa leszek, ezt nem hiszem el, de nem lehetek boldog, ha nincs mellettem az, akit szeretek, vagy akiket szeretek, mert igen már most szeretem azt a két kis csöppséget. Elment, itt hagyott jogosan, pedig csak egy nagy félre értés az egész én nem akartam megcsókolni Liza mászott rám. A fotósok csak a csókot fényképezték le az utána lévő veszekedést már nem. Egy házat akartam nézni, hogy ne kelljen folyton hotelben lakni, még is csak kényelmesebb. Fel kellene hívnom. Kivettem a telefonomat a zsebemből és már hívtam is. Pár csörgés után felvette a telefont.
- Igen
- Kicsim merre vagy? Gyere vissza. Beszéljük meg, szeretlek.
- Egy kis időt szeretnék, ígérem, megbeszéljük, de most kérlek adj időt.
- Adok annyi időt amennyit akarsz, csak ne csinálj hülyeséget.
- Nem fogok, de vezetek, nem akarok neki menni semminek.
Ezek után szerelmem velőtrázó sikolyát hallottam, majd egy nagy csattanást. Tudtam mi történt. Nekiment valaminek és balesetet szenvedet. Azonnal autóba ültem és elindultam arra, amerre sejtettem, hogy van. Reméltem, hogy valaki megtalálja és hívta már a mentőket. 10 perc sem kellett és megláttam az autóját. Egy fának ment neki miattam. Kiszálltam az autóból és láttam, hogy valaki próbálja kiszedni, de nem mentős.
- Maga mit csinál a menyasszonyommal, nem látja, hogy balesete volt, nem szabad ilyenkor mozgatni lehet, hogy eltört a gerince. – kikelve ordítoztam vele. Nagyon aggódtam szerelmemért és a picikék.
- Nyugodjon meg uram tudom a dolgom, mentős vagyok. Értesítettem a korházat is, hogy küldjenek mentőt mihamarabb. Tudja, hogy a menyasszonyának van-e valami gyógyszer allergiája?
- Nincs, neki. Azt tudom, hogy a kanalas gyógyszereket kihányja, de másról nem tudok. Még annyi, hogy terhes, ikreket vár.
- Hány hetes terhes?
- Nem tudom, ma tudtam meg, hogy terhes, de összevesztünk egy félre értés miatt. A baleset is az én hibám.
- Kérem nyugodjon meg, nem lesz semmi baj látja már itt is van a mentő. Bevisszük a legközelebbi kórházba, magam meg kövessen minket.
- Köszönöm.
Ennyit tudtam mondani, annyira ideges voltam. Mi lesz, ha a kicsiknek baja lesz, Rita soha nem bocsájtaná meg nekem, ahogy én sem magamnak. Idegesen szálltam vissza az autóba és követtem a mentő autót. Negyedóra alatt egy közeli kórházhoz is értünk. Szerelmem még mindig eszméletlenül feküdt a hordágyon. Követtem az orvosokat, de az intenzív osztályra nem engedtek be addig, még nem voltak meg az eredmények. Fél órája le feljárkáltam a folyóson mikor egy doktor jött ki a korteremből.
- Doktor úr, hogy van a menyasszonyom?
- A körülményekhez képest elég jól. A jobb lábán lévő nyílt törést elláttuk, a magzatokkal minden rendben van szerencsére a hasfal nem sérült, de a fejsérülés következtében egy aneurizma alakult ki az agyában.
- Ez mit jelent pontosan?
- Egy agyi éren képződő zsákszerű ér kiboltosulása az agyban. Azért veszélyes, mert ha ez a zsák kiszakad, amire van bizonyos esély, akkor az súlyos agyvérzéshez vezet, mely nemritkán halálos. Egy rutin műtéttel eltávolítjuk a duzzanatot, pár hát megfigyelés után minden rendbe fog jönni.
- Tegyen meg mindent, hogy felépüljön a menyasszonyom és a kicsiknek ne essen bajuk.
- Megteszek minden tőlem telhetőt, ha akar bemehet egy kicsit hozzá valamennyire magánál van.
- Nagyon köszönöm.
- Semmiség ez a dolgom.
A doktor sarkon fordult és elment. Nagy sóhaj után megindultam a korterem felé és beléptem rajta.
2010. április 9., péntek
11. fejezet - Dupla öröm
Dupla öröm
Felemeltem a tesztet és megnéztem az eredményt, ami nem mást mutatott, mint…
POZITÍV. Ezt nem hiszem el terhes vagyok. Lesz egy kisbabám. Egy hatalmas mosoly jelent meg az arcomon. Fel akartam hívni Kellant, de mielőtt elmondom neki előbb egy orvoshoz is el akarok menni. Reggel az lesz az első, hogy felhívok egy itteni dokit, hogy mihamarabb nézzen meg. Táncolva mentem az ágyhoz és dőltem bele. Hamar elaludtam és újra egy csodálatos álomban találtam magam.
A tenger parton sétáltunk Kellannel és két kis csöppséggel. Körülöttünk futkároztak boldogan nevetgélve. Szerelmesen bújtam hozzá szerelmemhez, aki mosolyogva nézte az ikreket. Lilinek olyan szőke haja volt, mint nekem kicsi koromban, vállig érő loknis. Csoki barna szemekkel. Emmának olyan szőke haja és kék szem volt, mint Kellannek. Csodaszép kislányok voltak. Egy pokróc volt leterítve nem messze tőlünk. A lányok odaszaladtak és leültek rá. Mi szépen lassan kézen fogva sétáltunk hozzájuk. Amikor odaértünk leraktam egy kosarat melléjük és mind a két lány kezébe nyomtam egy-egy darab szendvicset. Miután megették elmentek játszani.
- Csak ésszel lányok a víz közelébe ne menjetek.
- Rendben anya nem fogunk. – kiabált vissza Lily
- Annyira aranyosak, nem gondoltam volna, hogy valaha is lehet két ilyen gyönyörű kislányom és ezt csak is neked köszönhetem.
- Jaj cica te is részt vettél benne. Nézd csak meg Lily-t, olyan, mint te voltál. A hajszíne, a szép csoki barna szemei az orra és a szája mind a tied. Természetben is inkább rád üt.
- Igen ezt én is észrevettem. Ugyanolyan makacs kislány, mint én és eleven, játékos, de Emma inkább rád hasonlít, szőke ha, kék szem és ugyanúgy viccel, mint te szoktál.
Mosolyogva figyeltük a lányokat tovább, ahogy fogócskáztak egymás nevét kiabálták és nevetgéltek. Naplementében sétáltunk visszafele. Egy csodálatos napot töltöttünk el így négyesben.
Mosolyogva keltem fel az álomból, rossz volt igaz, hogy fel kellett kelnem annyira csodálatos volt. Bevonultam a fürdőbe, hogy elvégezzem az ottani dolgaimat. Egy könnyű reggeli utána felhívtam azt az orvost, akit Vivi ajánlott ilyen esetekre.
- Jó napot Dr. Gordon rendelője.
- Jó napot kívánok Rita Jons vagyok és időpontot szeretnék kérni a doktor úrnál. Sürgős lenne ha lehetne róla szó akkor még már kaphatnék-e egy időpontot.
- Egy pillanat kis asszony megnézem, hogy van-e szabad hely mára... Igen egy óra múlva fél tízkor.
- Köszönöm szépen. Viszont hallásra.
- Viszlát.
Van egy fél órám, mire el kell indulnom addig mit is csináljak. Visszamentem a hálóba és akkor vettem észre, hogy Kellan nincs itt. Mindig visszajön a szállodába akármilyen későn is végez. Kimentem a konyhába és észrevettem egy cetlit a hűtőn.
"Kicsim ne haragudj, de korán kellett elmennem itthonról, tegnap nem fejeztük be a fotózást és ma jár le a határidő. Sajnálom, hogy nem feküdtem be este melléd, de nem akartalak felébreszteni, így kint a kanapén aludtam. Este találkozunk. Sok puszi és vigyázz magadra. Szeretlek."
Így már minden világos. Nem szeretem az ilyen munkáit, amik elhúzódnak hajnalokig és másnap korán folytatódik. Se baj legalább meg tudom lepni. Gyorsan összeszedtem a tesztet és a naptáramat, amiben a menszeszem volt beírva. Negyed óra alatt a kórházhoz is értem. Bementem és rögtön a recepciós nőhöz fordultam.
- Jó napot miben segíthetek hölgyem.
- Dr. Gordon irodáját keresem megbeszélt időpontra jöttem.
- Rendben. A folyosó végén balra az utolsó ajtó.
- Köszönöm.
- Szívesen.
Arra az irányba mentem, amerre a recepciós nő mutatta. Balra az utolsó ajtó előtt leültem egy székre és vártam. 5 perc után behívott az asszisztensnő.
- Jó napot magam Rita Jons?
- Igen én vagyok.
- Jöjjön be a doktor úr már várja.
- Köszönöm. – azzal bementem a vizsgálóba. – Jó napot doktor úr Rita Jons vagyok.
- Jó napot hölgyem Dr. Gordon vagyok. Mik a panaszai, hogy felkereset?
- Már egy hónapja késik és tegnap csináltam egy terhességi tesztet, ami pozitív lett és meg szeretnék bizonyosodni, hogy tényleg terhes vagyok. Azaz igazság, hogy 5% az esélye, hogy terhes lehetek egy betegség miatt, amit nem vettek észre időben.
- Értem nagyon úgy fest, hogy ön terhes, de vérvizsgálatra és egy ultrahangos vizsgálatra lesz szükség. Előbb leveszi, az asszisztensnőm a vért utána jön az ultrahang.
A vérvétel után átmentünk egy másik helységbe, ahol a doki elkezdte az ultrahangot. Elmélyülten nézte a monitort és sokszor fényképezet. Nagyon reméltem, hogy azt mondja, igen terhes gratulálok. De mi van, ha még sem. Nem erre nem gondolhatok. Végre rám nézet a doki és azt mondta, hogy:
- Gratulálok tényleg terhes, 6 hetesek a magzatok szép ütemben fejlődnek Augusztus elejére várható, hogy megszülessenek.
Mi? Jól hallottam? Ikrek? Álom ez vagy valóság?
- Ikrek? – kérdeztem vissza a biztonság kedvéért hátha rosszul hallottam.
- Igen azok a neműket még nem tudom megmondani, de egy hónap múlva már azt is meg fogom tudni mondani.
- Kérhetek képet? – kértem meghatódva.
- Persze egy pillanat és kinyomtatjuk.
Megkaptam a képet, letöröltem a hasamról a gélt és boldog mosollyal az arcomon hagytam el az épületet. Megpróbáltam felhívni Kellan-t, hogy mikor fog hazaérni. Biztos tart még a fotózás és nem szeretné, ha zavarnák. Gondoltam, hogy addig bevásárolok és meglepem egy romantikus vacsorával, ahol bejelentem, hogy terhes vagyok. Miután megvettem minden szükséges dolgot a vacsoráho, eszembe jutott, hogy hogyan mondhatnám el Kellannek, hogy terhes vagyok. A gyerek osztály felé vettem az irányt és megfogtam két pár fehér kis cipőt és beraktam a kosárba. Annyira boldog vagyok, végre beteljesedik a vágyam és lesz babám méghozzá kettő. A kezemet a hasamra csúsztattam és úsztam a pillanatban. Anyának igaza volt, hogy terhes vagyok, jó megfigyelő. Erről jut eszembe fel kellene hívnom. Igaz Kellannel akartam volna elmondani elsőnek, de valakivel meg kell osztanom az örömhírt. Vivit nem akarom most zaklatni, meg van a maga baja Robbal. Fogtam a telefonom és anya számát kezdtem tárcsázni. Három csörgés után fel is vette.
- Szia kicsim, valami baj van, hogy keresel?
- Szia anya semmi baj. Csak úgy nem hívhatlak fel.
- Persze felhívhatsz, de ismerlek már annyira, hogy ha kint vagy külföldön, csak akkor hívsz, ha valami fontos dolgot akarsz mondani.
- Ismersz már eléggé, hogy tud, valami van. Igazad volt anya terhes vagyok.
- De ez nagyszerű. Ez volt minden álmod. Kellan, hogy fogadta?
- Még nem tudja, dolgozik. A legjobb az egészben, hogy ikreket várok.
- Mi? De hisz a családban nincs iker terhesség.
- Tudom, de lehet, hogy Kellan családjában meg előfordult már. Bocsi anya, de mennem kell még sok dolgom van, meg akarom lepni egy romantikus vacsival.
- Semmi baj, de majd hívj, hogy milyen neműek. Sok sikert a vacsihoz.
- Köszi természetes, hogy hívlak. Szia, puszilom apát.
- Szia átadom.
Annyira jól esett anyával beszélni. Hiányoznak nagyon a szüleim, de tudom, ha nem vállaltam volna el ezt az állást, akkor nem ismerkedtem volna meg Kellannel és most nem várnék ikreket. Ezen gondolkodva emeltem a fülemhez a telefont és próbáltam meg újra felhívni, de még mindig ki volt kapcsolva. Hát akkor felhívom a menedzserét, hátha ő tudja mikor fog végezni. Pár csörgés után fel is vette.
- Szia Peter, Rita vagyok. Azt szeretném kérdezni, hogy meddig tart Kellan fotózása?
- Szia Rita sajnálom, de Kellannek nincs semmi féle fotózása majd csak a jövő hónapban lesz.
- Köszönöm ennyit akartam csak. Szia.
- Semmiség. Szia.
Ezt nem hiszem el hazudott nekem. Vajon mi az a dolog, amit nem akar nekem elmondani ezért találta ki ezt a kis alibit. Fújtatva sétáltam a pénztár felé, amikor az újságok között megláttam egy magazint, aminek a címlapján…
Itt a következő fejezet és mivel kaptam jó pár kommentet így hamarabb meghoztam. Igen megint függő vég az előző fejezetnél is bejött így bátorkodtam ennél is megejteni! Írjatok majd, hogy milyen lett! Jövő héten hozom a következő fejezetet!
Felemeltem a tesztet és megnéztem az eredményt, ami nem mást mutatott, mint…
POZITÍV. Ezt nem hiszem el terhes vagyok. Lesz egy kisbabám. Egy hatalmas mosoly jelent meg az arcomon. Fel akartam hívni Kellant, de mielőtt elmondom neki előbb egy orvoshoz is el akarok menni. Reggel az lesz az első, hogy felhívok egy itteni dokit, hogy mihamarabb nézzen meg. Táncolva mentem az ágyhoz és dőltem bele. Hamar elaludtam és újra egy csodálatos álomban találtam magam.
A tenger parton sétáltunk Kellannel és két kis csöppséggel. Körülöttünk futkároztak boldogan nevetgélve. Szerelmesen bújtam hozzá szerelmemhez, aki mosolyogva nézte az ikreket. Lilinek olyan szőke haja volt, mint nekem kicsi koromban, vállig érő loknis. Csoki barna szemekkel. Emmának olyan szőke haja és kék szem volt, mint Kellannek. Csodaszép kislányok voltak. Egy pokróc volt leterítve nem messze tőlünk. A lányok odaszaladtak és leültek rá. Mi szépen lassan kézen fogva sétáltunk hozzájuk. Amikor odaértünk leraktam egy kosarat melléjük és mind a két lány kezébe nyomtam egy-egy darab szendvicset. Miután megették elmentek játszani.
- Csak ésszel lányok a víz közelébe ne menjetek.
- Rendben anya nem fogunk. – kiabált vissza Lily
- Annyira aranyosak, nem gondoltam volna, hogy valaha is lehet két ilyen gyönyörű kislányom és ezt csak is neked köszönhetem.
- Jaj cica te is részt vettél benne. Nézd csak meg Lily-t, olyan, mint te voltál. A hajszíne, a szép csoki barna szemei az orra és a szája mind a tied. Természetben is inkább rád üt.
- Igen ezt én is észrevettem. Ugyanolyan makacs kislány, mint én és eleven, játékos, de Emma inkább rád hasonlít, szőke ha, kék szem és ugyanúgy viccel, mint te szoktál.
Mosolyogva figyeltük a lányokat tovább, ahogy fogócskáztak egymás nevét kiabálták és nevetgéltek. Naplementében sétáltunk visszafele. Egy csodálatos napot töltöttünk el így négyesben.
Mosolyogva keltem fel az álomból, rossz volt igaz, hogy fel kellett kelnem annyira csodálatos volt. Bevonultam a fürdőbe, hogy elvégezzem az ottani dolgaimat. Egy könnyű reggeli utána felhívtam azt az orvost, akit Vivi ajánlott ilyen esetekre.
- Jó napot Dr. Gordon rendelője.
- Jó napot kívánok Rita Jons vagyok és időpontot szeretnék kérni a doktor úrnál. Sürgős lenne ha lehetne róla szó akkor még már kaphatnék-e egy időpontot.
- Egy pillanat kis asszony megnézem, hogy van-e szabad hely mára... Igen egy óra múlva fél tízkor.
- Köszönöm szépen. Viszont hallásra.
- Viszlát.
Van egy fél órám, mire el kell indulnom addig mit is csináljak. Visszamentem a hálóba és akkor vettem észre, hogy Kellan nincs itt. Mindig visszajön a szállodába akármilyen későn is végez. Kimentem a konyhába és észrevettem egy cetlit a hűtőn.
"Kicsim ne haragudj, de korán kellett elmennem itthonról, tegnap nem fejeztük be a fotózást és ma jár le a határidő. Sajnálom, hogy nem feküdtem be este melléd, de nem akartalak felébreszteni, így kint a kanapén aludtam. Este találkozunk. Sok puszi és vigyázz magadra. Szeretlek."
Így már minden világos. Nem szeretem az ilyen munkáit, amik elhúzódnak hajnalokig és másnap korán folytatódik. Se baj legalább meg tudom lepni. Gyorsan összeszedtem a tesztet és a naptáramat, amiben a menszeszem volt beírva. Negyed óra alatt a kórházhoz is értem. Bementem és rögtön a recepciós nőhöz fordultam.
- Jó napot miben segíthetek hölgyem.
- Dr. Gordon irodáját keresem megbeszélt időpontra jöttem.
- Rendben. A folyosó végén balra az utolsó ajtó.
- Köszönöm.
- Szívesen.
Arra az irányba mentem, amerre a recepciós nő mutatta. Balra az utolsó ajtó előtt leültem egy székre és vártam. 5 perc után behívott az asszisztensnő.
- Jó napot magam Rita Jons?
- Igen én vagyok.
- Jöjjön be a doktor úr már várja.
- Köszönöm. – azzal bementem a vizsgálóba. – Jó napot doktor úr Rita Jons vagyok.
- Jó napot hölgyem Dr. Gordon vagyok. Mik a panaszai, hogy felkereset?
- Már egy hónapja késik és tegnap csináltam egy terhességi tesztet, ami pozitív lett és meg szeretnék bizonyosodni, hogy tényleg terhes vagyok. Azaz igazság, hogy 5% az esélye, hogy terhes lehetek egy betegség miatt, amit nem vettek észre időben.
- Értem nagyon úgy fest, hogy ön terhes, de vérvizsgálatra és egy ultrahangos vizsgálatra lesz szükség. Előbb leveszi, az asszisztensnőm a vért utána jön az ultrahang.
A vérvétel után átmentünk egy másik helységbe, ahol a doki elkezdte az ultrahangot. Elmélyülten nézte a monitort és sokszor fényképezet. Nagyon reméltem, hogy azt mondja, igen terhes gratulálok. De mi van, ha még sem. Nem erre nem gondolhatok. Végre rám nézet a doki és azt mondta, hogy:
- Gratulálok tényleg terhes, 6 hetesek a magzatok szép ütemben fejlődnek Augusztus elejére várható, hogy megszülessenek.
Mi? Jól hallottam? Ikrek? Álom ez vagy valóság?
- Ikrek? – kérdeztem vissza a biztonság kedvéért hátha rosszul hallottam.
- Igen azok a neműket még nem tudom megmondani, de egy hónap múlva már azt is meg fogom tudni mondani.
- Kérhetek képet? – kértem meghatódva.
- Persze egy pillanat és kinyomtatjuk.
Megkaptam a képet, letöröltem a hasamról a gélt és boldog mosollyal az arcomon hagytam el az épületet. Megpróbáltam felhívni Kellan-t, hogy mikor fog hazaérni. Biztos tart még a fotózás és nem szeretné, ha zavarnák. Gondoltam, hogy addig bevásárolok és meglepem egy romantikus vacsorával, ahol bejelentem, hogy terhes vagyok. Miután megvettem minden szükséges dolgot a vacsoráho, eszembe jutott, hogy hogyan mondhatnám el Kellannek, hogy terhes vagyok. A gyerek osztály felé vettem az irányt és megfogtam két pár fehér kis cipőt és beraktam a kosárba. Annyira boldog vagyok, végre beteljesedik a vágyam és lesz babám méghozzá kettő. A kezemet a hasamra csúsztattam és úsztam a pillanatban. Anyának igaza volt, hogy terhes vagyok, jó megfigyelő. Erről jut eszembe fel kellene hívnom. Igaz Kellannel akartam volna elmondani elsőnek, de valakivel meg kell osztanom az örömhírt. Vivit nem akarom most zaklatni, meg van a maga baja Robbal. Fogtam a telefonom és anya számát kezdtem tárcsázni. Három csörgés után fel is vette.
- Szia kicsim, valami baj van, hogy keresel?
- Szia anya semmi baj. Csak úgy nem hívhatlak fel.
- Persze felhívhatsz, de ismerlek már annyira, hogy ha kint vagy külföldön, csak akkor hívsz, ha valami fontos dolgot akarsz mondani.
- Ismersz már eléggé, hogy tud, valami van. Igazad volt anya terhes vagyok.
- De ez nagyszerű. Ez volt minden álmod. Kellan, hogy fogadta?
- Még nem tudja, dolgozik. A legjobb az egészben, hogy ikreket várok.
- Mi? De hisz a családban nincs iker terhesség.
- Tudom, de lehet, hogy Kellan családjában meg előfordult már. Bocsi anya, de mennem kell még sok dolgom van, meg akarom lepni egy romantikus vacsival.
- Semmi baj, de majd hívj, hogy milyen neműek. Sok sikert a vacsihoz.
- Köszi természetes, hogy hívlak. Szia, puszilom apát.
- Szia átadom.
Annyira jól esett anyával beszélni. Hiányoznak nagyon a szüleim, de tudom, ha nem vállaltam volna el ezt az állást, akkor nem ismerkedtem volna meg Kellannel és most nem várnék ikreket. Ezen gondolkodva emeltem a fülemhez a telefont és próbáltam meg újra felhívni, de még mindig ki volt kapcsolva. Hát akkor felhívom a menedzserét, hátha ő tudja mikor fog végezni. Pár csörgés után fel is vette.
- Szia Peter, Rita vagyok. Azt szeretném kérdezni, hogy meddig tart Kellan fotózása?
- Szia Rita sajnálom, de Kellannek nincs semmi féle fotózása majd csak a jövő hónapban lesz.
- Köszönöm ennyit akartam csak. Szia.
- Semmiség. Szia.
Ezt nem hiszem el hazudott nekem. Vajon mi az a dolog, amit nem akar nekem elmondani ezért találta ki ezt a kis alibit. Fújtatva sétáltam a pénztár felé, amikor az újságok között megláttam egy magazint, aminek a címlapján…
Itt a következő fejezet és mivel kaptam jó pár kommentet így hamarabb meghoztam. Igen megint függő vég az előző fejezetnél is bejött így bátorkodtam ennél is megejteni! Írjatok majd, hogy milyen lett! Jövő héten hozom a következő fejezetet!
2010. április 5., hétfő
10. fejezet - Váratlanok
Sajnálom, hogy kicsit késtem, de nem voltam igazán net közelben és a rész végét sem volt meg teljesen és összecsapni meg nem akartam! Remélem tetszeni fog és bocsi a függővég miatt, így kicsit izgibb a következő fejezetet megpróbálom a következő hétvégére hozni, de nem ígérek semmit.
Váratlanok
- Had aludjak még, fáradt vagyok.
- Nem lehet, ma megy a gépünk Londonba.
- Még 10 percet kérek.
- Jó, de csak 10 perc.
- Köszönöm.
- Szívesen.
Gyors leszaladtam, hogy készítsek valami reggeli félét. Egy könnyed omlettet csináltam és felvittem szerelmemnek, hogy ágyban tudjunk reggelizni. Amint felértem megláttam plüssmacim álmos fejét.
- Jó reggelt álomszuszék. Hoztam egy kis reggelit.
- Nem kellett volna kicsim épp indulni akartam lefele, de ha már voltál ilyen tünemény, hogy felhozd, akkor elfogadom.
Gyors reggeli után elköszöntünk a szüleimtől és a reptér felé vettük az irányt.
A gép indulásáig volt még fél óránk, így vettünk pár szendvicset a reptéri büfében, hogy az úton legyen mit enni, mivel nem szeretem a gépen felszolgált ételeket. Gyorsan eltelt a fél óra így a kapuhoz indultunk, nem is tartott sokáig mire beszálltunk. A gép felszállását követően nem sokkal el is aludtam. Jobban szeretem végig aludni a repülő utat, így legalább nem idegeskedem végig. A leszállás előtt nem sokkal felébredtem. Amint leszállt a gép a csomagjainkért mentünk és az én drága kiskutyámért, akit szerencsére el tudtunk hozni. Gyors összeszedtünk mindent és elindultunk egy hotelba.
*Szilveszter napja*
- Szívem ideje lenne készülődni, nem akarom megváratni Vivit tudod milyen ideges arra, ha valaki késik.
- Nyugi cica, nem fogunk elkésni 2 perc és készen vagyok, nem vagyok nő, hogy még sminkeljem is magam.
- Mintha rajtam 2 kiló smink lenne, tud meg már lassan 10 perce készen vagyok.
- Ne haragudj nem úgy értettem. – Jött ki a fürdő szobából és békítőleg megcsókolt.
- Tudom, de most már ideje lenne elindulni.
- Értettem asszonyom. – Vágta magát haptákba ezen csak kuncogtam egy jót.
Vivi aztán kitett magáért volt itt minden, mint ahogy minden szilveszterkor. Nem is csodálkoztam, hisz 4 évig így szilvesztereztünk. A jó öreg üvegezés nem maradhatott el. Elég durva feladatok voltak. Robnak striptízelnie kellett, nekem Kellan hasáról kellett tejszínhabot lenyalnom úgy, hogy a nadrágjától a szájáig onnan meg egy epret kellett kivennem. Eléggé feloldódtak a gátlásaink, így szabadon engedtük a fantáziánkat. Éjfélkor jött a koccintás és az újévi fogadalmak. Hajnali 3 körül mindenki kidőlt. Kellanel elvonszoltuk magunkat a legközelebbi vendégszobába, és úgy ahogy voltunk bedőltünk az ágyba. Reggel iszonyatos fejfájásra és hányingerre keltem fel. Ennyit arról, hogy nem leszek másnapos. Finom illatok csapták meg az orrom és ezzel egy időben szerelmem is felébredt. Kimentünk a konyhába, ahol Vivi már nagyban tevékenykedet. Kezünkbe nyomott egy pohár narancslét és egy szem aszpirint. Mit ne mondjak életmentő volt. Kellan és Jackson húzták Vivi fejét, amiért kaptak is, mivel nekik kellett mosogatni. Reggeli után segítettünk összepakolni utána indultunk vissza a hotelba. Úgy terveztük, hogy egy jó ideig Londonban maradunk, hisz nekem itt volt munkám, Kellan meg éppen szabin volt.
*Pár héttel később*
Egyre többet voltam rosszul és kezdet gyanús lenni. Egyik nap, ahogy jöttem vissza a szállodába megálltam egy patika előtt és vettem egy terhességi tesztet. Bár tudtam, hogy úgy is negatív lesz, mivel nekem nem lehet gyerekem. Jó mélyre raktam a táskámba nem akartam, hogy Kellan megtalálja, és hiú ábrándokba kergesse magát. Tudom nagyon jól, hogy szeretne, már gyereket látom, ahogy a kisgyerekekre néz, ugyanaz a csillogás van a szemében, mint az enyémben, de én ezt nem tudom megadni neki. Szomorúan ültem be a kocsiba és hajtottam egészen a hotelig. Felmentem a szobába és Besszel találtam magam szembe, aki már nagyon szeretet volna sétálni. Gyorsan megkerestem a nyakörvét és a pórázát, és elindultunk sétálni egyet. A friss levegő kiszelőztette a fejemet, így kicsit józanabbul gondolkodtam. Mi van, ha még is terhes vagyok, hogyan mondom el Kellanek. A karrierem is most van a csúcspontján, de kit érdekel, ha lehet egy kisbabám, akit szerethetek, ölelhetek. Ezekre a gondolatokra könny szökött a szemembe. Legbelül reménykedtem, hogy a test pozitív lesz. Meg álltunk egy parkban Besszt szabadon engedtem had rohangálja ki magát, addig én leültem egy padra. Annyi minden járt a fejembe, kész káosz. Reméltem, hogy mikor hazaérek Kellan még nincs a szállodában pedig mindig ott van. Biztos közbejött valami és el kellett szaladnia. Sokáig gondolkodtam, míg nem Bessz visszaszaladt hozzám és fáradtan nézett rám. Úgy látszik ideje elindulni. Szépen lassan visszasétáltunk a hotelban, a recepciós régi ismerőseként köszöntött. Beszálltam a liftben és megnyomtam az ötös gombot. Amint beértem a szóbába Kellant kerestem, de sehol nem találtam. Ideje felhívni. Első hívásra nem vette fel. Kezdtem ideges lenni, hogy valami baja van, de szerencsére második hívásra felvette.
- Igen – szólt bele fáradtan és zihált hangon.
- Szia Kellan Rita vagyok, csak szeretném tudni merre vagy és hogy mikor érsz haza? Maradjak ébren vagy nem kell?
- Semmi szükség rá nyugodtan aludj, majd megyek, amint tudok.
- Hol vagy? Olyan fura a hangod.
- Fotózáson vagyok és szaladtam hogy elérjem a telefont, sürgős munka ma reggel hívott az ügynököm csak nem tudtam neked szólni, mert sietnem kellett. – Kellan drágám gyere már. - hallottam egy ismeretlen női hangot a háttérben.
- Ez meg ki volt?
- Csak a fotós, mindig így beszél mindenkivel kezd az idegeimre menni, de most mennem kell, ha nem fej nélkül akarok hazamenni. Vigyázz magadra. Jóéjt.
- Te is szeretlek. – De választ már nem hallottam, mert kinyomta.
Elég fura egy telefonbeszélgetés volt. Mintha ideges lett volna, vagy én nem is tudom. Nagyon rosszul éreztem magam ettől a beszélgetéstől mit, ha valamit titkolt volna vagy csak kezdek paranoiás lenni. De mi van, ha még is…Nem bele se akarok gondolni, így is a sírás határán vagyok. Jobb lesz, ha csinálok valami kaját, mert már nagyon éhes vagy. Gyorsan összedobtam egy egyszerű mascarpone-s sonkás tésztát. Míg a tészta kifőtt apró kockákra vágtam a sonkát és megcsináltam a szószt. Összekevertem minden alapanyagot, míg vártam, hogy egy kicsit kihűljön csináltam pudingot. Hirtelen annyira megkívántam az édességet, hogy már fájt a hasam, hogy nem kapja meg amit akar. Erről jut eszembe még meg kell csinálnom a terhességi tesztet is. Megvacsoráztam utána elvonultam a fürdőszobába a tesztel együtt. Rápisiltem a tesztre, ráraktam a mosdókagylóra és le-föl sétáltam. 5 percet kellett várni, de csak egy perc telt el. Na jó addig fürdök egyet. Megengedtem a kádba a vizet, különböző fürdősókat raktam bele, hogy jól ellazuljak. Belehuppantam a jó meleg vízbe és próbáltam ellazulni. Nagyokat pislogva nekitámasztottam a fejem a kád peremére és elnyomott az álom. Elég furcsát álmodtam álmodtam.
Egy csodálatos parkban ültünk Kellannel és két kislányt figyeltünk boldogan. Ikrek voltak és együtt hintáztak, nevetgéltek és futkároztak. Az egyik kislány odafutott hozzám és panaszosan megszólalt.
- Anya Emma nem adja oda a labdámat.
- Lili kicsim szépen kérted vissza, vagy megint úgy ahogy szoktad?
- Szépen kértem most.
- Emma kislányom – szólt Kellan a másik kicsi lánynak.
- Igen apa.
- Add vissza Lilinek a labdáját itt a tied, mind a kettő egyforma, hogy ne vesszetek rajta össze.
- Rendben van apu, de mehetünk vissza játszani?
- Persze menjetek csak, de semmi veszekedés.
- Okééés – kiabáltak vissza kórusba.
Mosolyogva öleltük egymást át Kellannel, de hirtelen eltűnt csak a két kicsi lány játszott vidáman a parkban. Egy levelet írtam, amibe a lányok fejlődéséről írok. A végén pedig az állt, hogy „Kedves Kellan a lányaidat nem tiltottam el tőled, de amit velem tettél azt nem tudom megbocsájtani. A lányoknak szükségük van egy apára is, kérlek, gyere el a szülinapjukra. UI.: Ne okozz a lányoknak is fájdalmat.”
Hirtelen ébredtem fel. Elég jól elaludtam, mert a víz már kihűlt. Gyorsan megtörölköztem, felvettem egy fürdőköpenyt és szép lassan a mosdóhoz sétáltam. Felemeltem a tesztet és megnéztem az eredményt, ami nem mást mutatott mint…
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
